A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Kiss Sándor dr.: Egy egyetlen példányban fennmaradt debreceni nyomtatvány

Egy egyetlen példányban fennmaradt debreceni nyomtatvány • Hodászi Lukács halotti beszéde 1605. A Déri Múzeum érdekes és értékes könyveket is őriz, amelyek között szerényen húzódik meg egy jelentéktelennek látszó, 14,5x10 cm nagyságú vékony könyvecske. Egyszerű fekete vászonkötése, amely egészen új, nem árul el semmit, csak a tulajdonosának féltő gondját. Harmincnyolc lapból áll az egész. A lapok, illetve levelek számozása régi módi: A2—C4-ig. (Egy betűvel nyolc levelet jelöltek.) Az „A." levelén volt a címlap, amely, sajnos, hiányzik. Ha a címlap nincs is meg, azért kétséget kizáróan meg tudjuk állapítani, Hodászi Lukács debreceni református püspök beszéde, amelyet Báthory István, az ecsedi Báthoryak utolsó férfitagjának temetésén mondott el. Több mint háromszáz esztendős ez a kis könyvecske s eddig Magyarországon csak ezt az egyetlen példányát ismerjük. Szabó Károly a „régi magyar" könyvek nagy kutatója és tudósa megemlékezik róla (I. köt. 401. sz.), hogy 1605-ben jelent meg, de ő nem látta. Sándor István is megemlíti Magyar könyvesház с munkájában (Győr, 1803. 16. 1.), de többet ott sem tudunk meg róla. Bod Péter Magyar Athenas-ában (1766) azt mondja e könyvről, hogy „kinyomtattatott Debretzenben, 1615-dik esztendőben".

1 Abban az időben a kódexek hatása alatt, amelyek tele voltak szebbnél-szebb kidíszített kezdőbetűkkel — iniciálékkal, a nyomtatott könyvekben is megtaláljuk ezeket a díszes kezdőbetűket. Természetesen a nyomtatott könyvekben nem kézzel rajzoltak és színesek, hanem többnyire egy színű — fekete — fa- vagy rézmetszetek. Ezek az iniciálék nyomdánként változtak, úgyszintén különböző volt az első lapon s esetleg a fejezetek fölött található úgynevezett fejdísz és a könyv végén levő záródísz motívuma is. Ha ebben a könyvben látható iniciálét és fejdíszt megvizsgáljuk, határozottan megállapíthatjuk, hogy Debrecenben nyomták, de nem 1615ben, mint Bod Péter állítja, hanem 1605-ben. Amint kezünkbe vesszük ezt a kis „öreg" könyvecskét, úgy érezzük, mintha egy 17. századi ódon épületbe léptünk volna be, az ecsedi régi sziget-várna, ahol csikorog a falépcső a lábunk alatt, szokatlanok, idegenek a körülöttünk levő öreg bútorok. Ebben a könyvben is szokatlanok egyes betűk, jelek, idegenül hangzik a sok ékezetlen magánhang1 Sándor István: Magyar könyvesház. Győr, 1803. 16. Szabó Károly: Régi Magyar Könyvtár. Bp., 1879. 1. k. 313-382, 401; sz. ; II. k. 318. sz. 105