A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1943-1947

A Déri Múzeum élete és működése 1943–1947. években - I. Jelentés az 1943. évről (7 képpel)

11 tömegei. Bárándon, Kábán és Szoboszlón keresztül igyekeztünk hazafelé. D. u. Hajdúsámson és Mikepércs községeket látogattuk meg, néhány fényképfelvételt hozva magunkkal. 1943 július 30-án kiutaztam a Hortobágyi-csárdába, hol tervet készítettem a Hortobágyi Múzeum átrendezéséhez. Aug. 4-én és 5-én Vincze József gépészünkkel és Rácz Sándor hajdúval végeztem el a munkát. A múzeum északra néző két ablaka előtt a termeket elsötétítő lombozatokat leirtattam, a dioráma elszáradt gyeptégláit újjal cseréltük fel s általános nagy tisztogatás után, új feliratok alkalmazásával a madarakat célszerűbb csoportosítással kihelyeztem. A két nap alatt ott tartózkodott dr. Viski Károly egyetemi tanár is, kit 5-én d. u. a csárda melletti víztároló-medence bámulatosan gazdag madárvilágában kalauzoltam. 1943 aug. 11—14-ig a biharmegyei Érkeserű határában végeztem régészeti' ásatást. 11-én érkeztem Érmihályfalvára, hol zsarojáni Márton Sándor érkeserűi-földbirtokos barátom várt kocsijával. Bár nagy volt a szárazság, az Érvölgye mély fekvésénél.fogva üde zölden virult. Talaja bőséges harmattól nedves, áldott termőföld! Délután bejártam a falut, fényképeztem. Más vidékről .kendert hoztak ide áztatni, mert csak itt van még áztató víz. Estefelé a Kamarás-sziget gátján keresztül kiköltöztem házigazdám tanyájára. Az Úrbéreslegelőn 29 szürkegémet számoltam meg. Nyiradony felé, egy rakotytyásban van a tanyájuk. Márton Sándor a Szil-lápját, melyről az 1942-es Évkönyvünkben részletesen írtam, a saját erejéből szeretné a tudományos kutatás számára megmenteni. Evégből két elzáró sáncárkot húzatott és a Forrás-dombon keresztül egy befolyó csatornát ásat. így menti meg a Szil-lápját a kiszáradástól. Emellett új tanyáját is építi, fejleszti. Érkeserűben ezúttal két lelőhely kínálkozott a megvallatásra. Az egyik a Gánás-sziget, hol bronzkori urnatemető nyomaira akadtak, a másik a Forrás-domb, melyen csontvázas sírokat találtak. Állítólag egyben kutyacsontváz volt a melléklet. Sátoromat a Gánás-sziget nádasa tövében, egy kőrisbokor mellett ütöttem fel. Innen figyelhettem a madáréletet, ä riogó gémek és vadrucák húzását, a seregély-csapatok esti beszállását a nádasra. Tűzhelyem mellett éjjeli tanyázásra is felfogadott munkásaimat vallattam. Az érkeserűiek emberemiékezét óta mindig vészeltek. Az öreg Szilágyinak is 9 fű vésze volt. A lápi csukát vesszőkosárban, jég közé rakva vitte a vásárra. A nádas altatp zenéjét számomra a keserűi torony éjféli óraütése zárta le. Aug. 12-én négy munkással két helyen húzott kutatóárkaim nem vezettek eredményre. Itt-ott őskori cserepek, gyepvasércdarabok és csillámpalatöredékek kerültek ki a földből. Délután az idő csepergősre vált, majd szeles esőt kaptunk. A sikertelen kutatást kárpótolta egy olyan színes alkonyat, amilyet még sohasem láttam! A nap haragos % vörösen szállott le s az előtte lebegő ritkás, foszlányos felhőkön át-