Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

56 dőlt, hol a magasba dobálódzott. Csak az Isten őrzött bennünket, hogy ki nem borultunk. Valami hajlásban az út sarába dorongokat raktak keresztbe, hogy a járművek el ne süllyedjenek. Rúgós szerkezetű kocsink velőtrázó táncot járt rajta. Majd ide-oda kanyarogtunk. Sokszor éppen háttal voltunk a célnak, hová igyekeztünk. Én magam elvesztettem minden tájékozási képességemet és rendkívül csodálkoztam azon, hogy a sűrű sötétben miről tudták útitársaim, hogy most a Pap-kertben, a Klósz-hídján, vagy a Kónya-berekben járunk?! Se csillag, se távoli vagy közeli jel, semmi, csak a puszta, nedves, nehézszagú nyirkos föld, gaz, vad terep, melyen mégis el kellett igazodni! Eszembe jutott, hogy a hortobágyi pásztornak sokszor egy gilice-tüske bokor is elég ahhoz, hogy a pusztai fekete éjszakában tájékozódjon. Az itt élő emberek is ugyanolyan jól ismerhetik határuk minden kis részletét. Szegény meggyötört lovaink a kevésbbé lágy Szikes-szigeten át kissé megpihentek és mikor elértük a Száraz-földet, barátom megmutatta azt a fahidat, melynél Orosz Lajos egyszer felborult és két bordáját törte. Ahogy az ő tanyáját elértük és kocsink uri háza előtt megállott, felsóhajtottam, hogy ezúttal, legalább is az idejövetelnél, hasonló sors nem ért bennünket! Orosz Lajos megmutatta a birtokában lévő régészeti leleteket, megjegyezve, hogy agyagedényeit átadta Andrássy Ernő érmihályfalvai orvosnak. Az érkeserűi Nagysziget-erdőböl származik egy 90 és egy 85 mm hosszú csiszolt kőbalta, egy 55 mm hosszú obszidián magkő, egy 40 és egy 35 mm hosszú kovapengetöredék és egy köpüs bronzbalta alsó fele. 1926-ban a tanya területén eke vetette felszínre egy csiszolt kőkapa felét, mely a nyéllyuknál kettétörött. Egykori tulajdonosa a szerszám felső harmadában új lyukat kezdett fúrni, de ezt hamar abbahagyta. így ez a darab technikai szempontból becses töredék. Egész hossza kb. 120 mm. Rövid időzésünk után hazafelé igyekeztünk, de nem azon az úton, amerre mentünk. Ezúttal a Sebes-fokon át, a Bereken keresztül a Róka-lyuknak tartottunk. Innen a Berek-hátulján, a Szilkerekrétjén át a Kis-Gátra s innen a Szarka-földre hajtottunk és a Nagy Sziget-erdő töltésén át tértünk a faluba, a katholikus templom mellett. 9 óra is el múlt, mire barátságos otthonunkban voltunk, melyben megtanultam, hogy lápi csukából is lehet kitűnő halpaprikást készíteni ! Október 24-én reggel a Forrásdombon tervezett próbaásatást a rossz idő miatt nem tudtam megkezdeni. Ehelyett lápi halászszerszámokat : tolyót (nádvágó), viszirtót (vészirtó), pusakot (fa lészaverő), haltartót vesszőből és egy merettyűt szedtünk össze és fényképeztem. Ezeket a szerszámokat Lovas Sándor láphalásztól hozták át. A viszirtót, melynek holdsarló alakja van, rendszerint kiszolgált ásó felső, nyélköpüs részéből készítik és abba hosszú nyelet ütnek. Arról a helyről, ahol a vészt le akarják pusakolni, a viszirtóval szokták a nád-, káka- és gyékény gyökér eket eltávolítani, kiirtani. A viszirtót úgy verik le a fenékre, mint a döngölő bunkót. A hold-