Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

51 Hogy került ez ide, hogy maradhatott itt ilyen árvaságra, senki se tudta?! Szélcibálta lombját két főág tartja. Ezzel a két felemelt karjával mintha társtalanságát és védtelenségét panaszolná, szünet nélkül, ha tél van : a fagynak ; ha vihar van : a haragos Égnek ; ha nyár van : a minden felől rázuhanó tűzsugaraknak! Ha hajdanában olyan táltos-féle ember élt ezen a tájon, bizonyára itt volt a kunyhója ez alatt a vén remetefa alatt!? De ha nem is hívjuk segítségül fantáziánkat, mi lehet ennél szebb : egy nádassal kerített zöld sziget, vén körtefával a közepén !? A Hosszú-szigeten keresztül a lápi halászok által kitaposott ösvény vezet tovább ahhoz a nádashoz, mely a Hosszú-szigetet a Szil-szigettől elválasztja. Ezen a nádason keresztül is töltött út halad. Ebben a nádasban egy ásott csatorna van, melynek kis hídja alatt egy keskeny deszkahajó pihent, vízzel megmerítve, hogy ne száradjon ki. A Szil-sziget még jobban körülzárt gyepes nádudvar, mint a Hosszú-sziget, de ennél kissé nagyobb. A Szil-szigeten is keresztül vezet a halászösvény és ott, ahol véget ér, egy, a nádasba vezető keskeny víziút bejárata előtt, fűzfaderekához láncolt deszkahajót találtunk. Ez a lápihalász lélekvesztöje, melyen a Szil-lápját járja! Alig hogy széttekintettem, megjelent a hátunk megett Kis Sas József, Márton Sándor barátom lápi halásza. Vállán hozta a meretytyüt és hozta a hajólakat kulcsát is. Mert a fűz derekán körülvett láncot lelakatolják, nehogy erre tévedő rossz ember a hajót elvigye, vagy behatolva rajta a lápba, a vészfőket kirabolja. A mokány magyar, ki alacsony termetével, barnapiros arcával és bárány süvegével -nagyon illett ebbe a környezetbe, szaporán munkához látott. A felszabadított hajót vízretolta, kitisztította. Házigazdám rendelkezése szerint — mivel három ember ebbe a kis hajóba túlterhelést jelentett — a halász a hajó orrába kuporodott, mint egy hörcsög ; én magam a középen keresztbetett deszkára ültem, Márton Sándor barátom pedig a hosszú csákkai a hajó farába állott és nagy szakértelemmel indította el a kisded alkotmányt. Megvallom, mikor a keskeny vízijárműbe beléptem és az ideoda himbált, gondoltain arra is, hogy itt ma még fürödni is lehet, de meg nem ijedtem, hiszen ifjú éveimben a Bodrogköz mocsarain sokat jártam még ennél is keskenyebb rucázó csónakon! Annál inkább gondoltam Bársony István, Herman Ottó gyönyörű leírásaira és kimondhatatlanul boldog voltam, hogy most nekem is hasonló élményekben lesz részem! A csaknem összehajló nádfalak, a szinte feketén csillogó víz, a buja növényzet, az egyre szűkülő nádutca, a láp sajátságos szaga : mindez titokzatos varázsával telítette meg a lelkemet! A hajó pereme igen közel volt a vízszínhez, de Márton Sándor barátom öreg lápi emberhez illő tudással vitte a kis alkotmányt előre! Ez a hatalmas szál ember úgy állott a hajó farában, hogy az meg se billent és olyan ügyesen tolta a csákkai a hajót, hogy min4*