Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1942-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

44 a gulácsi halászokkal újra elmondattam. Három derék gulácsi magyar ember a szomorú történet főhőse : Nánási Ferenc, Vas András és B.ikos István. Nánási és Vas belevesztek a folyóba, Bakos kiúszott, de ma már ő is a gulácsi temetőben pihen. Nemcsak az a fontos, hogy mivel és hogyan halászik a magyar ember, hanem az is, hogy az élet milyen sorsot juttat neki a halandók között?! — Egészen érdekes volna Szőke Sándor kismezőszegi harcsájának históriája, mely valóságos élet-halálküzdelem volt a Tisza nagy rablóvezérével. Kalandokat szerető sporthorgászok is megirigyelhetnék bátorságát és leleményességét. Egy külön kötetre való gyűlt már össze az én híres-neves panyolai fuvarosom tetteiről, Bárányi Károlyról, aki ezúttal is meglátogatott. A Szőke féleresze részére megvettem tőle a Holt Túr partján hagyott szénaboglya alját, ki is fizettem. Mire Szőke érte ment, egy szál széna sem volt a mondott helyen! Ezt az eredeti magyart meg fogjuk egyszer örökíteni! Reméljük, minden éltrevaló elgondolás megvalósításának eljön majd az ideje! * Ami az ásatás eredményét illeti, ez részben újszerű és nagyon kielégítő volt. Az első nap, augusztus 21-én a Kis Túr torkolatától a Holt-Túr felé mintegy 50 m hosszúságban a szakadt part lehajló, gyökeres ereszeit lenyesettem, a leszakadt földpadkákat eltávolítottam és a terepet a feltáráshoz előkészítettem. Aztán felvettem a terep mostani méreteit. A szakadt Tiszapart az északi palánk felett a védgát középső vonaláig 147-20 m, a Holt-Túr torkolatánál u. e. a távolság 146 m volt. A Kis-Túr folyásának középvonala és az északi palánk vonala között 47-50 m-t mértem, a Holt-Túr innenső foka és az északi palánk között pedig 120 m-t. Augusztus 22-én folytattam a terep letisztítását és az északi palánktól felfelé a parttőben lenyesést is végeztettem. 23-án a parttó lenyesését kiszélesítettem, a felásott földet estére a Tiszába hányattam. Mikor 24-én a parttő lenyesését folytattam, észrevettem, hogy a szakadt part többé nem olyan erős, mint régen volt s ezért a feltárandó sávot keskenyebbre vettem. Ma az északi palánk utolsó karói látszottak előkerülni. Következő napon ezt a palánkot kibontottuk és megállapítottam, hogy a karósor tényleg véget ér. Erre 27-én az északi palánktól a Kis-Túr felé vallattam a terepet. Fekvő és álló faalkatrészek ritkásan mutatkoztak, majd feltűnt egy hatalmas cölöpsor, mely a parttőben a Kis-Túr középső folyásától 33 m távolságra kezdődött és ferdén haladt a Tisza felé úgy, hogy az északi palánkhoz viszonyítva, azzal 45° szöget zárt be. Valamennyi cölöp a víz felé volt hajolva, dőlve. A hatalmas cölöpsorról s az egész terepről számos fényképfelvételt készítettem. Augusztus 29-én felvettem a helyszínrajzot. Kiemeltettem sok fáradsággal az egyes alkatrészeket, a csaposfejű, hegyezett cölöpöket és azokról egyenként felméréseket készítettem. Egy 170 cm hosszú, 10 X7 cm vastag faragott gerendán lyuksor van. A 3-5 cm átm. fúrott lyukak átlag 15 cm távolságra vannak egymástól, tehát nem létra ága. Valamennyi