Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)

Előszó

ELŐSZÓ. A Déri Múzeum kultúrház jellege sokszor olyan feladatok és célkitűzések elé állít bennünket, amilyenek egy szorosabb értelemben vett múzeum kebelében nem szoktak megteremni. Arra a közületre, melynek művelődését szerény képességünkkel szolgáljuk, mindenesetre előnyösebb, ha tágabb és levegősebb keretek között, a kínálkozó lehetőségekben szinte válogatva, igyekszünk elvégezni kulturális feladatainkat. Bizonyos, hogy egy nyilvános közgyűjtemény kultúrház jellege feloldja az intézményt a szűkre méretezett keretek szorítása alól és amellett, hogy tartalmilag változatosságot visz a belső szerkezetbe, az elevenebb élet lüktetését biztosítja a nemzet vérkeringésében. A mi intézetünket is ennek kultúrházjellege és e jellegre támaszkodó fejlesztési terve egyre újabb és újabb munkálatokra ösztönzi. Nem elégedhetünk meg, még egy rövid évtizedre sem, a jól berendezett termek mozdulatlanságával, kötöttségével, hanem új sejteket illesztünk a régiek sorába, új színeket a^ fakóvá váltak közé, mert kultúrház vagyunk, nem pusztán múzeum ; az eleven magyar élet kivetítő tükrökkel felszerelt tároló és őrző háza vagyunk, n?m pusztán rideg raktár, elzárt ajtókkal és ablakokkal. Mind jelen, mind előbbi Évkönyveink bizonyítják, hogy három fiókintézményünkön, a Hortobágyi Múzeumon, a Thaly-szobán és a Déri György Néprajzi Múzeumon felül lesz Ady-szobánk, Hajdú-szobánk, Oláh Gáborszobánk és készül a magyar szabadságharc százéves fordulójára a 48-as emlékmúzeum is. Az elmúlt esztendő új vetéseképpen, az előbbiekhez csatlakozva, a Hajdú-szoba és az Oláh Gábor-szoba jelentek meg a Déri Múzeum fejlesztési síkján, még az eddiginél is erősebben domborítva ki a múzeum kultúrházjellegét. Sorrendben következik majd a Hajdúszoba szomszédságában a Szabadságharc-szobája és mindezekkel egyidejűleg a konzerváló, preparáló és vegyészeti laboratórium kiépítése és tökéletes, mintaszerű felszerelése. Hogy mindez részben már megtörténhetett, részben pedig munkában van, hogy terveink, célkitűzéseink még a szörnyű háborús vészek között sem maradtak papirosra írott álmok : ezt elsősorban dr. Kölcsey Sándornak, a város polgármesterének és közönségének köszönhetjük, amely kettős megértéshez járult dr. Pasteiner Ivánnak, 1»