Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)
Figyelő - Tedely
96 5. Tedely. Aki a Debrecen és Tiszalök közt közlekedő vonattal utazik, Hajdúnánás után következő második állomáson megállva, unottan olvassa le az állomás nevét : Tedely. Kitekint az ablakból s közel nagyobb szabású épülettömböt pillant meg s érdeklődve megtudja, hogy az a tedelyi sósfürdő, melyet nyaranta egyszerű nők és férfiak keresnek fel, hogy fájdalmaikra enyhülést találjanak. Ide szoktak kijárni szórakozni vasárnaponként Hajdúnánásról vidám társaságok, s itt tartotta régebben a gimnázium majálisait, s vidám zaj és életkedv röpködte be a tájat. A nánásiak nagyon jól ismerik Tedelyt, mert jó földek vannak ott, s hatalmas legelőjén szép fehér gulyák legeltek valamikor s legelnek ma is. A gulyások sok érdekeset tudnak a tedelyi dombról, mely a csárdától és fürdőtől pár kilométerre van, ahol az öregebb emberek emlékezete szerint még a templom falának kiemelkedő részletei is láthatók voltak ezelőtt ötven esztendővel. Ma már nem látszik semmi, csak a domb tetejére felülve tekint szét az ember a tájon s közelről látszik a bűdi és szentmihályi templomok tornya. Közel a templomdombhoz ezelőtt kilenc évvel az őszi szántás alkalmával gazdálkodók ekéje cserépdarabokat vetett ki, s mélyebbre ásva, hatalmas cserépurnákat találtak a föld mélyében, érdekes Laténe-kori leleteket. Mivel a találó gazda nagy összeget remélt a leletért s nem ígért érte senki pénzt, összetörte az urnákat. Mindez azt mutatja, hogy valaha települt hely volt ez a vidék. A szabadonjáró Tisza-kiöntések elől dombosabb goroncokra települt a lakosság s ilyen régi telephely volt Tedely is, mely valamikor falu volt, majd a török harcok alatt elpusztult, s határát hosszú küzdelem után Nánás város szerezte meg. Az itt átutazó idegen nem érti a különös hangzású nevet, senki sem tudja neki megmagyarázni, hogy itt valamikor virágzó élet, magyar falu volt, csak annyit tud meg a ma élő nemzedékek hagyományaiból, hogy a tedelyi dombon gyűltek össze a bűdi boszorkányok Szentgyörgy nap éjtszakáján s ott lakomáztak, sok csikóst, gulyást megrontottak, megtáncoltattak s utána a tokaji hegyre repültek. Sejtelmes, borzongós történetek élnek a pásztorok és egyszerű emberek közt Tedelyről, de már a legöregebb emberek sem ismerik a helység régi történetét. Beszélnek a templomkörüli kútról, amelybe, mikor elmenekült a falu, az egyház iratait és kegyszereit a harangba belerakva elsüllyesztették, a dombra nyúló földekből cserepet, pénzt vet ki az eke. Láttam Rákóczi libertását, mely onnan került ; bronz csákányt, mely a hajdúnánási gimnázium gyűjteményében van, s ma is tudnak egy aranyforintról, melyet az ottani birtokos talált, de általánosan nem ismeretes. Aki Barcsa János Hajdúnánás történetével foglalkozó könyvét is fellapozza, pár érdekes adatot tud meg Tedelyről, s Hajdúnánás város levéltárában érdekes reávonatkozó eredeti oklevelek vannak, melyeknek pár darabját fogom ismertetni.
