Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1942 (1943)
Jelentés a Déri múzeum 1942. évi működéséről és állapotáról - A Déri Múzeum mint kultúrház
81 az intézet elsőrendű énekkarának közreműködésével előadást tarthasson a magyar népdalról. Csenki Imre igen élvezetes előadásában abból indult ki, hogy néhány évszázaddal ezelőtt az egész magyarságnak, tehát úrnak és parasztnak közös dallamkincse volt. Ez a dallamkincs, mint a magyar lélek egyik legszebb és legértékesebb megnyilatkozása három főcsoportra, illetve típusra osztható. Az első csoportba tartoznak azok az ősi dallamok, melyeket még az őshazából hoztunk magunkkal. Keleti eredetükre vall, hogy a rokon népek dalaival meglepő egyezést mutatnak. Jellemzők az ú. n. pentaton (ötfokú) hangsor és az ereszkedő dalla m szerkezet. A második csoport az előzőből nőtt ki szervesen. Megtalálható benne a pentaton-hangrendszer átmenő hangokkal, de legjellemzőbb tulajdonsága, hogy (négysoros dallamot véve alapul) a dal vége mindig a legelső zenei gondolat, tehát az első sor megismétlése. Betűkkel kifejezve A A 5 A 5A, vagy ABBA. A harmadik csoportot vagy típust a vegyesosztályba tartozó dalok teszik. Ez a mindenki által ismert dalkészlet. Az előző kettőt, az A és B csoportot középosztályunk egyáltalában nem ismeri s újabban a népnél is kiveszőben van, pedig ezek jelentik az igazi értéket és a mély magyarságot a C csoporttal szemben. Fontos tehát, hogy a művelt magyar az A és B csoportba tartozó ősi magyar dalokat megismerje, újra az egész magyarság közkincsévé tegye, mert az ősi magyar népdal a nemzeti és faji öntudat fokozásának egyik leglényegesebb eszköze. Ezt a tényt annál*is inkább szemmel kell tartanunk, mert a szomszéd népek, már régen felis nerték népdalaik ható erejét és mindent elkövetnek az erőforrás kihasználására. Az ötödik, április 29-én rendezett összejövetelünket pedig a magyar népballadák ismertetésére használtuk fel. Ez előadás megtartására Molnár József gyak. gimn. tanárt és Csenki Imre kollégiumi ének- és zenetanárt kértem fel. Molnár József szerint a ballada népköltészetünknek legértékesebb műfaja, magyarságunk szellemi termésének a legjava. A folklore-tudomány legújabb megállapítása szerint a ballada, (mint irodalmi műfaj a lovagkorban alakult ki Európában, de magába olvasztott ősi keleti rituális elemeket is. Valamikor szöveg, dallam és tánc szorosan egybetartozott, csak az idők folyamán vált el egymástól, de a dallam a szöveggel még ma is a legszorosabban alkot egységes egészet. A magyar népballada témáiban vannak olyanok is, melyek nyugat-vagy keleteurópai eredetűek, de ezt a magyarság teljesen a maga lelkületéhez és szellemiségéhez formálta és állandó fejlődésében magyarrá varázsolta. Legrégibb balladáink a XVI—XVII. századba nyúlnak vissza, már ami a szövegüket illeti, de dallamuk, a pentaton stílusú dallam, ennél sokkal régibb s a szöveg és dallam csodálatosan keveredett egymással, illetve alkotta meg a magyar népballadák utánozhatatlan szépségét. Az előadás közben bemutatásra került hanglemezről a Kádár Kata és Molnár Anna régi stílusú balladánk, s csak szövegben a Kőműves Kelemenné című, melyet Botos B írna gyakorlógi nn. VI. o. tanuló szavalt el. Ezekben a régi és legtragikusabb balladákDéri Múzeum Évkönyve. 6
