Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1941 (1942)

Jelentés a Déri múzeum 1941. évi működéséről és állapotáról - A Déri György ezredes-Néprajzi Múzeum megnyitása

10 ság tagjait, kérve, hogy városunknak ezt a legújabb kultúrintézményét, melyet egy nemesszívű mecénás és a város közönségének áldozatkészsége e "nagy világégés közepette is megteremtettek és amelyet a múzeum tisztviselői annyi szeretettel, gonddal és lelkesedéssel állítottak össze : jelen látogatásuk során nyissák meg és adják át a nyilvánosságnak. „Mi, ennek az intézetnek szerény munkásai — folytattam szavaimat —, amikor Méltóságodnak és a Törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának a leghálásabb köszönetünket fejezzük ki azért a megértő támogatásért, amelyben munkánk során részesültünk és amely ezt az egész ügyet szerencsés befejezéshez juttatta : ugyanakkor őszinte lélekkel óhajtjuk, hogy városunknak ez az új múzeuma is legyen a népi kultúrában gyökerező magyar művelődésnek örök forrása! Isten hozta Méltóságodat és a törvényhatósági bizottság tagjait!" Kölcsey Sándor polgármester pár meleg szóval válaszolt. Kért bennünket, hogy azzal a szeretettel ápoljuk és fejlesszük ezt az új múzeumot, amellyel az alapító és a város közönsége, erejüket összeadva, megteremtették. Belépve a szépen kivilágított és díszített múzeumba, Kölcsey polgármester Balogh Sándor h. főjegyzővel együtt aláírta az új vendégkönyv emléksorait, mi pedig Lükő Gábor munkatársammal együtt, a teremben végigkalauzoltuk a társaságot. Végzett munkánkról mindenki a legteljesebb elismeréssel nyilatkozott. A megnyitás órájában üdvözlő táviratot küldtem Déri Györgynek. Ez első nyilvános látogatással Debrecen város negyedik múzeuma indult el a magyar kultúrélet országútján. Tudjuk, hogy ez a széles út, mint a nagyalföldi síkság minden útja, göröngyös és a*messzeségbe vész! Árkolt széleit jegenyesorok, réti virágok, nádasok és gyakran viharok szegélyezik! Pora meglepi, olykor betemeti a vándort, ki merészkedett rajta irányt venni a kéklő, biztató ég alatt! Éppen azért munkánk végeztével kívánjuk, hogy ezen az új, szépköntösü vándoron a magyar országút pora csillogjon mindig, mint a harmat és amerre halad, a messzeségben lebegő magyar cél felé, ne legyenek arra viharok, keresztbezuhant jegenyék, csak tiszta, üde mezők, békések, virágosak, közelben és távolban egyaránt, egészen a nagy, a magasztos célig!... Az új múzeum megtekintése után az egész társaság átsétált a Déri Múzeumba, a kivilágított Munkácsy-festmény, az Ecce homo elé, ahol a mai nevezetes nap méltó befejezéséül megtartottam szokásos ismertető előadásomat a világhírű műalkotásról. Az új néprajzi múzeumra vonatkozó egyéb intézkedésekről Évkönyvünk más fejezetében számolunk be. Végül is, e fejezet berekesztésével, legmélyebb tiszteletünk és hálánk ezen a helyen is Déri György és felesége felé száll, mert az ő munkáséletük, fenkölt gondolkozásuk tette lehetővé, hogy az emberek ezres tömegei gyönyörködhessenek azon, amit két lemondó szív szeretete és lelkesedése a közért alkotott!...