Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

226 és közgazdasági hetilapot szerkesztette Budapesten. Zoltai a Hazánknak megbízott levelezője volt. Csupán kuriózumképpen megemlítem, hogy Zoltai ennek a lapnak négy és fél hónap alatt 22 táviratot és 33 levélbeli közleményt küldött s ezekért összesen 83 frt 23 krajcárt számított fel. Volt tehát mellékjövedelme is, különösen ha hozzávesszük, hogy a már korábban említett napilapokon felül tudósította újabban a Porzsolt Kálmán által szerkesztett Fővárosi Lapokat és valamivel később Mikszáth Országos Hírlapját is. Munkásságát azonban legjobban becsülte és erkölcsileg is honorálta Bernáth István. Ez az ismeretség, mint később látni fogjuk, a Zoltai munkáséletére elhatározó befolyással volt. Egyelőre azonban lefoglalta minden idejét az ezredéves ünnepélyre való készület. Debrecen városának a millenniumon való részvételét itt is egy bizottság készítette elő. Többen, így dr. Király Ferenc, Széli Farkas, Koncz Ákos, Zoltai Lajos a kiállításra összehordott muzeális tárgyak további sorsával kapcsolatban felvetették a városi múzeum megalapításának eszméjét. Pataky Lászlót még idejében megbízták a debreceni nagyvásár megfestésével, mely el is készült és diorámaszerüen volt ott felállítva. A közlevéltárban pedig Zoltaira hárult a feladat kiválogatni a régiségeket, becsesebb iratokat, hogy azokat még 96 legelején a fővárosba szállíthassák. Zoltai feladatát nagy gonddal végezte el. A kiállítandó okiratoknak egy része olyan volt, amit még •senki se tanulmányozott. A kiállítás látogatására Zoltai időleges szabadjegyét is beszerezte, mint újságíró ; az akkor már Budapesten élő Krúdy Gyula, ki a Debreczeni Ellenőrnek millenniumi tudósítója volt, maga is hívta Zoltait a kiállításra, mégis tervét nem tudta megvalósítani. A szerkesztői postában (július 21) így üzent fiatal barátjának : ,,még Prometheus sem volt erősebben leláncolva, mint ahogy minket köt Debrecenhez a mindennapi robotmunka. Mert se a felelős szerkesztő, se a főlevéltárnok nincs idehaza. Mind a kettőt helyettesíteni kell". A Zoltai becsületes jó lelkét és buzgó szolgálatkészségét bizony eléggé kihasználták felettesei. A millennium évében a szomszédos, Debrecennel mindig vetélkedő Nagyváradon a biharvármegyei és nagyváradi régészeti és történelmi eg'vlet június 27-én megnyitotta új múzeumát, azonban Debrecenben nem történt semmi. Legfeljebb a Piacutcai fiatal ékszerész, Löfkovits Artúr jegyezte meg magának a helyi lapokból az erről a témáról közzéadott eszmecserét. Végül is a lelkes ujságírógárda múzeumot nem alapíthatott, csupán szószólója lehetett a nemes eszmének. A város vezetőségének kellett volna a szükséges lépéseket megtenni, hogy ezen a téren Nyíregyháza (1892), Nagyvárad városokkal, sőt Tiszafüreddel szemben is ne maradjon el túlságosan. Az újságíró amilyen könnyen leteszi az egyik lelohadt fák-