Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Jelentés a Déri múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1940-ben
86 Találtunk még egy 300 és egy 240 cm. hosszú faragott, hegyezetlen, karvastagságú tölgvfarudat, egy 205 cm. hosszú lyuksoros tölgyfaágast, 40 cm. magas tőkével, négyélűre faragott egyenes törzsén hat fúrott lyukkal (5. kép). Legérdekesebb volt ezúttal is egy kákóformájú, ágas tölgyfából faragott eszköz, melynek V-alakban álló horogága 70, hat lyukkal átfúrt nyele pedig 145 cm. hosszú, mindkettő négyélűre faragva. A nvél toldott volt. Az egymásra illesztett két darabot faszögekkel fogták össze (6. kép). Megjegyezzük még, hogy két vastagabb cölöp hosszában hasított, volt tehát keresztmetszete félkör. A cölöpök között rendszertelenül egymáson fekvő faalkatrészek helyzetéről megközelítő tájékoztatást képeink nyújtanak. Fényképfelvételek és helyszínrajz készítése után a feltárt alkatrészeket lánc, csapórúd és kötél segítségével felszedettem, csak a parttőben maradt néhány darab útbaigazítóul a következő ásatáshoz. Az érdekes megmunkált darabokat a panyolai lelkész udvarán biztonságba helyeztem, a földtulajdonosoknak kiosztott faalkatrészekről pedig egyenként méreteket és rajzokat készítettem. Augusztus 16-án hajnalban felszedtem tiszaparti sátortanyámat. Ezt a napot még Szarka Boldizsár vendégszerető házánál és falujában töltöttem s másnap utaztam haza. (Lásd 5—7. képet és a III—IV. táblát !) * A IX. panyolai ásatás elvégzésére 1939 aug. 19-én indultam el Debrecenből. Aug. 20-^n d. u. mentem ki Panyoláról a Tiszához, melynek iobbpartján, a túrtői palajon vertünk sátrat az öreg gulácsi halásszal, csendes beszédű szélben, gyurgyalogok szólása mellett. Hűséges emberem, Szőke Sándor, mint hallatlan eseményt újságolta, hogy tavasz óta nem ivott Tiszavizet. Megiszonyodott a sok halottól, melyeket Kárpátalja felől hozott a víz, néha csapatostól... Vásárosnaménynél szedték ki őket és temették el... Augusztus 21-én 12 munkással kezdtem az ásatást. Az előző évben hagyott partvonalat a Tisza áradásai les 7aggatták annyira, hogy a jelzésül helyben maradt cölöpök is eltűntek a part tövéből. Ilyen esetben irányadók az északi egyszeres palánk folytatólagos karósora és a tiszai gáttól a partvonalig felvett méretek. Figyelembe véve a VIII. ásatás eredményét, ezúttal az északi egyszeres palánktól észak felé nagyobb partrészt fogtam fel, összesen 39 m. hosszúságban, átlag 3 m. széles sávban. Augusztus 23-án délre mutatkoztak az északi palánk karóheg}ei s lassan kiütköztek a földből a többi alkatrészek is. Az egyszeres palánkból újabb hat karó növelte az egyenes so rt. az új cölöpök és törzsek rendszertelen csoportja pedig tényleg az északi palánk északi oldalán jött napfényre. A helyzet tehát megváltozott. Míg az északi palánk belső oldalán három-négy karó,
