Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1940-ben

79 Dr. Balogh István gyak., Hegyi Zoltán vegyész-tanár, Rácz Sándor I., Fodor János és Veress László szolgák 6—7—8 hónapig voltak távol katonai szolgálatuk miatt. Két szolgát nyugdíjassal helyettesítettek. 5. fejezet. A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1940-ben. GYŰJTÉS, KUTATÁS, MEGFIGYELÉS, ÁSATÁS. Sőregi János múzeumigazgató beszámoló jelentései. 1940 április 3-án a hajnali vonattal kiutaztam a Hortobágyi pusztára. Magammal vittem Hegyi Zoltán vegyész-tanárt és egy hajdút. Célunk volt, a hortobágyi múzeum tavaszi rendbeszedése, az új szekrények helyének pontos felmérése és a déli órákban az árvizes puszta megtekintése és fényképezése. Balmazújvárosig is számos vízállást, itt-ott még árkokban lapuló hófoltokat is észleltünk, de Újváros alatt és után tűnt igazán szemünkbe a rendkívül vizes, tengerré változott határ! Kónya és a hortobágyi csárda között, a vasútvonaltól délre, a keleti ég aljával egybeolvadó sík víz terült el, valóságos végeláthatatlan óceán, melyet végighidalt a felkelő nap csillogó, szikrázó ragyogása! Visszatért az alföldi őstájak egyike, amilyet a mai nemzedék csak régi leírásokból ismer! A vasútvonaltól északra tavak módjára világoltak elő a kisebb-nagyobb vizek, melyek füves szigetein zavartalanul éj jeleztek a vadludak ezrei, reábízva magukat a bibicek éberségére és szokásos vészkiáltó szavára. .. A Hortobágyi Múzeumban 11 órára elvégeztük dolgunkat. Egy fogadott szekéren, a csípős pusztai szél miatt juhászbundát öltve, indultunk útnak. A nagy kőhíd, melyen áthaladtunk, hasig állott a felduzzadt folyóban, mely a vasút felé medréből messze kilépett. A Tiszafüred felé vezető műúton a Kun Györgytaváig mentünk. Más járható útja nem is volt a pusztának, mert amerre a szemünk látott, víz és víz terült olyan mértékben, amilyet addig még sohasem láttam! Balfelől a feketeréti legelő szárazon maradt sávjain vadliba-tömegek legeltek, a vízszéleket cankó csapatok járták, s több helyen godákat figyeltem meg. A horizonton a távoli halmok és szárnyékerdők a délibáb tükröző szintjére emelkedtek, bizonyságául annak, hoyy ehhez a pusztai ősjátékhoz nem szükséges se nagy meleg, se erős napfény, se szélcsendes idő! A mai naphoz ellentétül megemlítem, hog> nov. 8-án is láttam már délibábot!