Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Előszó

4 kellett készíteniök, hogy alkothassanak ; erdőt kellett irtaniok,. hogy láthassanak ; magvakat kellett tenyészteniök, hogy vethessenek a magyar jövőnek! Ezzel a csodálkozó ámulattal kell tekintenünk a Zoltai Lajos alakjára is, aki az új Magyarország legkitartóbb úttörő harcosa volt éspedig a szikes, a kemény debreceni földön, olyan szótlan, szerény küzdő, aki kortársai között egyszerű rögtörő, gyomnyüvő napszámos számba ment, de akit majd a kései utókor a Nagytemplom felett forgó csillagtestek közé fog sorozni méltó érdeme szerint.. . Mi, akik közel állottunk hozzá, tanítványai és munkatársai, mi már most is tudjuk, ki volt Zoltai Lajos és kit vesztettünk el benne? Mi a lábunk alatt érezzük minden pillanatban azt a szilárd talapzatot, melyet ő épített, s mely halála után is lüktet, mint az eleven élet, mert ebben a talapzatban benne van a becsületes élet tiszta aranya, a kitartó szorgalom örök zsongása, az alapos tudás úttörő fénye és ami egyenlő értékű mindezekkel, jóságos szívének mély és őszinte szeretete... Ez az élő fundamentum tartsa fenn intézetünket minden időben, hogy a Zoltai Lajos szelleme mindenkor nyugalommal mosolyoghasson erre az épületre és benne az ő nemes emlékét őrző és az ő örökségét megbecsülő munkásokra! Debrecen, 1940 április 22. Sőregi János.