Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

42 hogy fel ne borítsa a szél (27. kép). Hasonló, lábon álló asztagokat oroszországi rokonainknál mindenütt láthatni. Ott a jószágtól óvják a takarmányt, hogy idő előtt meg ne egye. Székelyföldön a csépeletlen gabonát rakják ilyen ,,lábas asztagba". A rossz idő elől ez alá húzzák be a szekeret, máshol meg a jószág búvik alája. A hortobágyi gulyástanyán valószínűleg hagyományból állítják lábakra a szénát, mert amúgy is el van kerítve, a gulyástanyát ton belül esik, nem fér annál. alája, védő korlászekér meg alacsonyabb 1939 szeptember 10-én a Csapókertben Némethi] Lajos késesmestert kerestem fel. A régi debreceni késesek hagyományait már csak a Némethy-testvérek őrzik, de inast nem tartanak, s így nem örökítik át senkire sem tudományukat. Magyar pároskést, vagy arvillás kést különben is csak nagy ritkán csinálnak, ha egy-egy pásztor, vagy régivágású gazda megrendeli náluk. A görbenyelü és pengéjű kést Debrecenben ráckésnek nevezik és nemigen használják, bár Némethyéknek megvan hozzá a mintájuk. A balasbicska mintáját is őrzik, de ezt meg szegedinek tartják. 27. kép. Lábas asztag, közepén karóval. Hortobágy, faluvéghalmi gulyástanya. 28. kép. Deszkakerítések Yámospércsről.