Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

34 5 László önéletírását közli a Debr. Ell. 1894. IX. 4. sz. Egyik visszaemlékezése a Debr. Ell. 1885. évi folyamában. 4

1 Nagy Jenő, Kovács János, a református Koll. egykori tanára, az első magyar természetkutató utazó Afrikában. K. Kai. 1941. évf. 4

3 Szántay Aladár, Adalék a régészet történetéhez. Hazánk s a Külföld, VI. évf. Pest, 1870. 76—77. 11. E cikk szerint a hazai műértőket Kovács János prof. tette figyelmessé az ősrégészeti leletekre. Básthy Imre d-i régiséggyűjtőt említi. A hortobágyi pusztán kútfúráskor, 3% öl mélyről előkerült karóról naiv magyarázatot ad. Érdekes egy nyelvészkedő cikke a „Hortobágy"-név eredetéről, mely a Hortobágy c. hetilap 1862. VIII. 29. sz.-ban jelent meg. Hart-bach, Horti-zám és Hortibágyadt szóösszetételeket tárgyalja. A „Tisza Vidék'' 1871 35—36. számaiban „Régészeti emlékek D vidékén" címmel két tárcacikk jelent meg. Rómer Flóris ez újságcikkek említésekor biztatja D várost a műemlékek megóvására, felolvasások tartására (Arch. Ért. 1871. évf. 183.1.). — Szántay Aladár egyéb munkái : Az őskori bronzgyártás hazánk területén. Nagyvárad, 1878. 22. 1. ; A romanizmus D, 1877 ; Költemények. D, 1871 ; u. a. Bp. 1880. Kisebb tanulmánvok a Vas. Újság (1864), Pesti Napló (1865) évf.-ban is. 4

4 Imre Sándor a Nyelvtud. Közi. X. köt.-ben. Bp. 1871. adta ki „Kincsásási babonák a XVII. sz.-ból" címen. 4

6 Oláh Károly, Indítvány a közgyűléshez D teendői iránt. Debr. Lapok c. heti közi. 1867. XII. 19. sz. 4

8 Zoltai, Jelentés a d-i városi múz. 1906. évi régészeti ásatásairól (24—39. old.) és D sz. kir. város múzeumának régészeti ásatásai 1905-ben (179—189. old.). Mindkét beszámoló számos ábrával és helyszínrajzzal. 4

7 Péter Gábor (1847—1908) eleinte falusi jegyző, református néptanító, majd D város vásárfelügyelője volt. Emellett az önkéntes tűzoltóegylet segédtisztje, a d-i dalárda tagja és az EMKE d—hajdúvármegyei választmányának 1890-től kezdve jegyzője. Nem mindennapi újságírói, próza- és versírói készségének is tanújelét adta és mint a régészeti tudományok elméleti és gyakorlati művelője, főleg mint éremgyüjtő, a városi múzeumnak Löfkovits mellett ő volt az első tb. tisztviselője, a d-i múzeumi gondolat egyik lelkes harcosa. Már ifjúkorában kezdett irogatni (Valami a számtanításról. Néptanítók Lapja, 1868), 1877-ben a „Debreczen" hasábjain cikksorozata jelent meg a „Keleti kérdés"-ről s rövidesen ennek a lapnak felelős szerkesztője lett 1878. VII. 1—1879. X. 4-ig. Ez alatt az idő alatt jelentek meg lapjában első elbeszélései (Szép Katicza, Hiúság rabja, Válasz stb.), melyeket később egy kötetbe gyűjtött össze. A 80-as évek elején a Debr. Ell.-be kezdett dolgozni. Alkalmi és lírai költeményei (Márc. 15., Bölcső dal), rövidebb és hosszabb elbeszélései (Isten keze) gyakran követték egymást. írt a Frics-féle, népünnepélyre készült „Május" c. emléklapba (1883), s 1884-ben megjelentette „Porszemek" c. elbeszélés kötetét. Ez évben nagy csapás érte. Ifjú felesége, sz. jékei Balogh Mária 28 éves korában elhúnyt, amely gyászos esemény néhány valóban szép lírai költemény megírására inspirálta (A tépett fa, Az úres hely, Temetőben). Állandóan érdeklődött a színház, az önkéntes tűzoltó-egylet és a városi dalegylet ügyei iránt, a két utóbbiban buzgó tevékenységet fejtve ki. Idevonatkozó írásai főleg a Debr. Ell.-ben jelentek meg (1886. I. 25., VII. 17., 23., 25., VIII. 19. stb.), 1886. kiadta a városi nyomdában „Tűzoltó kézikönyv a tűzoltók szakszerű kiképzéséhez, különös tekintettel a d-i önk. tűzoltó egylet viszonyaira" c. könyvét. Ő írta meg önálló füzetben „A d-i Dalegylet tört."-t (1888) és tátravidéki útját. 1890 körül annak a d-i irodalmi körnek, mely minden csütörtökön este a Kis Pipá-ban tanyázott, ő volt az elnöke. Ekkortájt írta „A betyár szeretője" c. hosszabb elbeszélését (Debr. EH. 1890 febr.-i számaiban) és Florentine c. három felvonásos operettjét, mely könyvalakban is megjelent (1891). A 90-es