Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás
34 állott még helyén, a másikban alig 1—2, úgyhogy a gödrök eredeti mélységét megállapítani nem lehetett. Éhhez járult a vizes sár, mely ilyen munkahelyen novemberben szokott lenni. Az általam feltárt 5. sz. gödör 160x160 cm. nagyságú volt, legnagyobb csonkaoszlopa 150 cm. magas. Egy ilyen két vályatos sarokoszlopot és két oldaldeszkát megőriztem. Az összes gödrök faalkatrészei tölgyfából készültek. A téglakút és a bélelt gödrök között találtak egy hosszú tölgygerendát, mely vályúszerűen van kimélyítve. Bizonyára vízvezető-csatorna volt a gödrökhöz. Egy darabját megmentettük. A 4. sz. gödör mellett egy nagy földbesüllyesztett hordót az egyik közfal alapárkával kettényesték. Az egésznek kb. 12—14 dongája lehetett és 8 faabroncs vette körül. Feneke színeit a szomszédos gödör fenekével, de a hordó alján nem trágya-, hanem hamuréteget lehetett megfigyelni. Az egyik munkás szerint hasonló tölgyfahordót kissé távolabb is találtak, szintén faabronccsal. Az álló hordók nyílásának átmérője 80 cm. körül lehetett. (16. kép H x H 2). Alapos megfontolás után a fent leírt gödröket egy ősi debreceni tímártelep cserző- vagy cseresgödreinek határoztam meg. Erre mutatnak a gödrök alján megmaradt különféle állati trágyák, melyek a bőrcserzéshez voltak szükségesek. A cserzés előkészítésére szolgált talán a hamulúg is, ahogy azt má is élő népi eljárások bizonyítják. De lehet, hogy a hordók fenekén meszes üledékek voltak. Figyelembe véve azokat az edénytöredékeket is, melyek a cserzőgödrök közeléből kerültek ki, a telep korát a XVI. század elejére teszem azzal a megjegyzéssel, hogy az ősi debreceni cserzővargaságnak ez a század nem a kezdetét, hanem már a virágzó kifej lését jelenti. Úgylátszik, hogy az egymásrautalt tímárok és mészárosok a középkori Mindszentek kápolnája temetőjének felhagyása után ide, ennek helyére nyomultak be, egyenesen a város szívébe, anyagilag megerősödve akkor a külföldön is jólismert gazdag magyar húsés bőripar révén. A cserzőgödröktől K. felé felszínre került egy lakóház tégla-alapfalának (16 kép) déli fele ablaknyílással és vakablakmélyedéssel. A déli és keleti fallal párhuzamosan függőlegesen levert, laposra faragott tölgyfacölöpökből álló kerítés csonkjai látszottak, a sarkokon ágasokkal. A keleti oldalon kettős sorban mutatkoztak. A ház védőpalánkja volt-e, avagy annál régibb cserzőg"ödrök(?) maradványai, esetleg faépítmény : ezt nem lehetett megállapítani, mivel a környezeti romok a további feltárást megakadályozták. A fal téglái újabbkori méretűek voltak (XVII—XVIII. század). A falazat és palánk összefüggése tehát bizonytalan. Ezek is ugyanazon a felszínen feküdtek, mint a cserzőgödrök. Átlag 300 cm. mélyen a mai utca felszíne alatt. Az 1. sz. cserzőgödörtől DK.-re, 2 m. távolságra a főhomlok-
