Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1939-ben. Gyűjtés, kutatás, megfigyelés, ásatás

32 Az is ismeretes, hogy a régiek a középkori templomok, kápolnák, zárdák körül temetkeztek. így pl. Debrecen határában feltárt valamennyi középkori templomhely közvetlen környéke tele volt sírokkal. Hogy messzebbre ne menjünk, a debreceni Ferencrendiek zárdája körül is, mely a mai városi istállók helyén állott, temető volt. A Dégenfeld-téren is, bárhol végeztek eddig földmunkálatokat, mindenütt sírok és széthányt emberi csontok kerültek elő, melyek az ottani, a Ferencrendiek kolostorát körülvevő terjedelmes temető tanúi. íme a Ferenciek kolostora szomszédságában, a most lebontott Alföldi Takarékpénztár bérpalotája helyén, a régi piaci mészárszékek sora mellett, még a XVI. század elején is állott Mindszentek kápolnáját szintén temető vette körül s így ezek a rég elfeledett sírok, melyek most a hatalmas földmunkálatoknál napfényre kerültek, a XV—XVI. században a Mindszentek kápolnája körül elhantolt ős debreceniek földi maradványai. Bizonyos, hogy ezt a régi debreceni temetőt már a korábbi építkezések, különösen pedig a most lebontott Takarékpénztár háborúelőtti (1910), mélyen lehatoló földmunkálatai teljesen feldúlták s ezért találunk gödrökbe összehányt csontokat és csak véletlen, hogy egy-egy sír in situ, azaz eredeti fekvőhelyén maradt. A Főutca és környékének századokon át történt állandó feltöltése magyarázza a síroknak a mai felszín alatti mély fekvését. így pl. a Csapó-, Vár-utca sarkán épült Wiener-féle bérház alapozási földmunkálatainál is 3, sőt 5 méter mélyen kerültek elő a régi debreceni faházak, cölöpkerítések, kutak és szemétdombok maradványai. Úgyszintén a Hatvan-utcai postapalota építésekor, a mélyen fekvő Paptava közelében, 7 méter mélységből szedtük fel a középkori cserépedényeket. November 7-én vizsgáltam meg a második kútgödröt, mely az új homlokzati alapárokban, az ÉNy.-i sarok közelében mutatkozott. A kútgödör téglával volt kirakva éspedig két fekvő sorra egy álló sort helyeztek szabályos váltakozással. A földmunkálatok során újabb emberi koponyák és mázas edénytöredékek, középkori csuprok, lőportartó díszített agancsból, állati csontok, elrozsdásodott gyutacsos pisztoly, igen értékes mázasdíszü tányérok stb. kerültek napfényre. Alig volt olyan nap, hogy 1—2 tárgy ne került volna elő átlag 3—5 m. mélyről. Az értékes edényleletekről Lükő Gábor múzeumőr külön ismertetésben, ábrákkal számol be, az anthropológiai anyag rendszeres feldolgozását pedig Balogh Béla egyetemi magántanár fogja elvégezni, aki mint a szolnoki múzeális gyűjtemény kezelője a Déri Múzeummal összeköttetésben áll. Amikor a földmunkálatokkal a beépítendő telek közepe felé haladtak, több helyen vályúszerü gerendák, tölgyfacölöpök kerültek az ásó elé. November 21-én vizsgáltam meg ezeket