Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
303 adományozásával. A város adta ki a már említett „Halmok, hegyek" c. füzetét és a református egyházzal együtt támogatta ,,Ötvösök és ötvösművek Debrecenben" c. igen becses, kézikönyvként használható művének megjelenését (1937). E hézagpótló könyv ábráinak köszönhető, hogy a debreceni Kollégium két elrabolt serlegét Budapesten felismerték és visszaszármaztatták. Zoltait támogatták még a Debreceni Múzeumbarátok Köre, a Déri Múzeum, melynek Évkönyve 1936 óta állandóan közölt Zoltai-tanulmányokat, a Tisza István Tudományos Társaság és a Városi Nyomda. Kár, hogy a hortobágyi római kori halmos temetőkről írott dolgozatát Älföldi András professzor német nyelven nem tudta megjelentetni. Kéziratban maradt a Hortobágy története c. munkája és ugyancsak kiadatlan Zoltai legnagyobb alkotása : Debrecen város helyrajzi története. Nyugdíjas éveinek köszönhető, hogy ez a hatalmas munka elkészült. Két főrészre oszlik. Az I. rész foglalkozik a város régi közigazgatási beosztásával, utcáival. Sorra veszi a vallásos jellegű és világi középületeket, a magánházakat. Tárgyalja a városiasodás legfontosabb kellékeit, a várost körülvevő kertségeket, majorsági földeket és temetőket. Ez az I. rész kéziratban 600 félíves oldalt tesz ki. A II. rész 60 nagy táblából áll, melyek a város főbb utcáin fekvő, összesen 400 polgári telek múltját tüntetik fel éspedig 250—350 évre visszamenőleg. Minden egyes tételnél felsorolja szerző a telek tulajdonosait és a személyi változásokat. Mivel Zoltainak már nem volt érkezése arra, hogy ezeket az óriási szorgalommal összeírt adattáblázatokat folyószövegbe tegye át, a hatalmas táblázatok használata elég körülményes. A Déri Múzeum tervbevette Zoltai összes műveinek kiadását a kéziratos anyaggal együtt. Zoltai nagy munkájának egyes részleteit már életében megjelentette. A Déri Múzeum Évkönyvei (1936 és 1937) hozták Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról I—II. részben. Ennek folytatása A debreceni viselet a XVI—XVII. században, mely az Ethnographia — Népélet 1938. évfolyamában jelent meg. Ezek a kitűnő tanulmányok bizonyítják, hogy a Zoltai kiadásra váró nagy munkája kincsesbányája lesz a tudományos élet sokféle ágazatában búvárkodóknak, mint ahogy annak idején debreceni vonatkozású közgazdasági dolgozatait a magyar nyelvtudósok is igen sokra értékelték. Zoltai Lajos, aki a nálánál pár évvel fiatalabb Löfkovits Artúrt 1935-ben, a sokkal fiatalabb Ecsedi Istvánt pedig 1936-ban elmúlni látta, a jó kálvinista ember megnyugvásával viselte az öregkor egyre gyarapodó betegségeit. Âz egyház presbiteri tisztséggel tüntette ki, melyből kifolyó kötelességeit igaz keresztyénként teljesítette. A gyűlésekről és az istentiszteletekről már csak akkor maradt el, mikor otthonát többé elhagyni nem tudta. Korábban többször vállalkozott előadások tartására is, de
