Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

283 tetéssel szolgált a hortobágyi pásztorokról, a nyájak elosztásáról -és a legeltetési szokásokról. Megfordult Püspökladányon, Bihar­tordán és a már felsorolt községek néhányában többször is. <}yüjtőútján sokat nélkülözött, gyalogolt ; sokszor étlen­szomjan, megértés és jó szó nélkül, közönnyel, lekicsinyléssel és paraszti ravaszsággal küzdve taposta az úttörő magyar tudós országútját... Páratlanul igénytelen volt, nehogy személyi kiadásai sokra rúgjanak. Nem volt olyan hitvány hajlék, amivel ő meg nem elégedett volna és ha más nem akadt, egy darab száraz kenyérrel is beérte egy napra. . . Vételeknél al­kudott a végtelenségig, sokszor az ügy rovására, mert a város vagyonával hűen akart sáfárkodni... Ha megtörtént, hogy valaki mégis túljárt az eszén, rászedte vagy félrevezette, azzal mérgesen összeszólalkozott. . . Ez a típusa a magyar múzeumi tudósnak a Zoltai Lajosokkal kihalt! Ha valami értékes tárgyat, még hozzá jó olcsón megszerzett és hazahozott, arra büszke volt, örült neki, mint a gyermek. A tárgyakat a leltárkönyvbe nemcsak beírta, hanem be is rajzolta. Bámulatos tü­relme volt az aprólékos pon­tossággal készült toll- vagy ce r uz a raj z ok h oz, ami lyene ­ket ezerszámra csinált. Még a múzeumi bizottsági ülé­sek meghívóit és az újsá­goknak írott múzeumi híre­ket is illusztrálta azon tár­gyak ábráival, amelyekről éppen szó volt, vagy akkor voltak új szerzemények. A Eőfelügyelőség részére írott évi jelentéseket nagyszerű képes táblákkal látta el, fe­lülmúlva ezen a téren ösz­szes kollégáit az országban, «• amiért nem egyszer szemre­hányást is kapott. Pedig nem a túlszárnyalás volt a célja, csupán a becsületes munka tudata késztette reá. Az elmondottakból következik az is, hogy a Zoltai régészeti ásatásait 100%-ban megbízható adatok és megfigyelések jel­lemzik. Minden mérést, minden kijelölést, minden sír- vagy leletkibontást sajátkezűleg végzett. Beggeltől estig csupa fül és szem volt, az ásatás színhelyét egy pillanatra el nem hagyta, -és ha bőven mutatkoztak a sírok, egész nap jóformán négykézláb 44. kép. Zoltai Lajos kezdetleges ásatási fel­szerelése a Hortobágyi pusztán. Ma­gával vitte szerény elemózsiáját. Kezdetben mind a nap tüze, mind a nyári zápor ellen egy öreg esernyő és egy kabát szolgáltak menedékül. Koratavaszi és őszi ásatásokon so­kat szenvedett az időtől. Később két­személyes sátort vásárolt, hogy ta­nyázásait éjjelekre is lehetővé tegye. Menyhárt József rajza fényképfel­vétel után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom