Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
26 ban, két pompás kötetben kiadta már Lubbock; A történelem előtti idők c. híres, gazdagon illusztrált munkáját, nem akadt itt senki, aki figyelmeztesse Zelizy Dánielt, az 1882-ben megjelent ,,Debreczen egyetemes leírása" c. mű szerkesztőjét, hogy az ősrégészeti fejezetet más szempontok szerint és más kidolgozású ábrákkal kellene összeállítani, nem pedig úgy, mint ahogy azt az öreg Kovács János tette. Az újabb szakirodalmat nem kísérték figyelemmel, ellenben rongyosra forgattak a kollégiumi könyvtárban egy XVII. századi kincsásási babonákat tartalmazó kéziratot annyira, hogy Lugossy professzor kénytelen volt lemásolni. 4 1 Szinte csodálkoznunk kell azon is, hogy Oláh Károly képviselő, tollforgató poéta ember, 1867-ben meg sem említi a múzeumi ügyet abban a terjedelmes indítványában, melyet a közgyűlés elé terjesztett Debrecen teendői iránt. Magasszínvonalú, modern újításokat sorol fel benne. Várostörténet, szobrok, színház, lóvasút, csatornázás, útburkolás, közbiztonság stb. szerepelnek az indítványban, csak a múzeum maradt ki belőle, pedig Telegdi Kovács László és Kovács János nem egyszer szóvá tették előtte. 4 5 A 60-as és 70-es évek találkozása körül a debreceniek kultúrbuzgalmát lecsapolta az Emlékkert-társulat és a Csokonai-szoborbizottság működése, mely a Nagytemplom és a Kollégium közötti nagyemlékkert és a tőle keletre eső kisemlékkert rendezésével, a Marschalkó-féle Honvéd-síremlék, továbbá az Izsó Miklós Csokonai-szobra felállítását eredményezte. Marschalkó kőoroszlánját később a honvédtemetőbe helyezték ki. Ügy tűnik fel, hogy Debrecen a szabadságharc utáni nagy nemzeti felbuzdulás folyamában, melynek sodrából — hogy csak egy példát említsek — a Thaly Kálmánok merültek felszínre, mederbe ágyazott nagy kőszikla volt, mely keményen állta a folyam sodrának csiszoló, tisztító erejét, de testét megmozdítani annyi hánykolódás után most már nem engedte! Zivatarnélküli, egyenletes, napfényes szép idők engedték közeledni a millennium boldog világát! A debreceni múzeumi gondolat is, mint a nagy kődarab egy kiálló csücske, a további lassú lecsiszolás folyamatába került. Ha ezt a lassú kifejlést országos viszonylatban tekintjük, Debrecennek illő lett volna már a 70-es évek elején alakult magyar múzeumi intézmények között szerepelnie. így 1872ben megszervezték a délmagyarországi, a biharmegyei, a felsőmi gyar országi kassai; 1873-ban a vasmegyei; 1875-ben a békésmegyei és pozsonymegyei történelmi és régészeti társulatokat, illetve múzeumi egyleteket. Keletkezőben volt a lőcsei és a szepesváraljai egyesülés, míg hét már meglévő múzeumi egylet vagy megszűnt, vagy tétlenül haldokolt (Arch. Ért. 1876. 29—30. 1.). Sok helyen a pangás azért következett be, mert a túlnyomórészben ősrégészeti vonatkozású gyűjtések a nemzeti önérzetét visszanyert magyar közönséget hidegen
