Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

257 Ez a két esemény, a böszörményi hallstattkori raktárlelet és a Révész Imre "füzete keltették fel Debrecenben a régészeti tudományok iránti érdeklődést. Míg amaz megcibálta a debreceni magyar kurtaszárnyú fantáziáját, emennek szerzője ilyen szavakkal közelítette meg a szíveket : „Nem kívántatik hozzá sem valami költői fentszárnyalás, sem valami mélységes történelmi érzék, hanem csupán egy kis műveltség és honszerelem, hogy az ember, s kivált a magyar ember, némi kegyeletes érdekkel viseltessék hazájának, szülőföldjének ősmultja iránt. Vájjon micsoda nemzet fijai laktak és csatáztak hajdan e mezőn, hol most az alföldi magyar csendesen szántogat, és el-elmereng, midőn ekéje hamvadó koponyákat, régi pénzeket, rozsdás fegyvereket vet ki a földből? Vájjon e halmon, honnan most a nyáj kolompolása közül a pásztornak bús furulyázása hallik, micsoda hadvezérnek sátora lehetett egykor, vagy mely hősnek takarja ez ezredéves hamvait stb. stb. Mindezek oly kérdések, melyeket méltán feltehet magának az alföldi magyar ; mert a rég mult idők bús szellője, nemcsak a bércek váromladékai körül, vagy Mohács mezején, hanem a Tiszának síktérein is szól." Ismerve a magyar régészeti irodalmat, merem állítani, hogy ilyen gyönyörűen fogalmazott költői szavakkal egy városban sem indult útjára a régészeti tudomány s a vele szorosan karöltve haladó múzeumi gondolat! Révész Imrét a magyar őstörténelem iránti érdeklődése, továbbá Pray György, Sinai Miklós, Budai Ézsaiásnak az övével egyező, Szabó Károlynak és más kutatóknak pedig ellenkező felfogása vezette e téma kidolgozásához. Alapos forráskritikai és nyelvészeti felkészültséggel, egészen új okfejtések és eredeti okmányok segítségével igyekezett bizonyítani, hogy a hún király székhelye Balmazújváros, Böszörmény és Debrecen között, egykor Ethelakának nevezett pusztán állhatott. Bizonyos ősrégészeti vonatkozást találunk „Az ordaliák vagy istenítéletek, Pest, 1858" c. dolgozatában is, de bennünket ezen a helyen a Prot. Egyh. és Isk. Lap 1864. évi folyamában közreadott „Az egyházi műemlékek ügyében ' c. tanulmánya érdekel, mely a múzeumi gondolat történetében országos viszony^ latban is elsőrendű helyet foglal el. Révész dolgozata elején elismeri, hogy a protestantizmus a műemlékeket elpusztította, a meglévőket pedig nem részesíti kellő védelemben. Pedig ha a műemlékeket gondoznánk, ezáltal némi jártasságot szerezhetnénk a régiségtan terén is. Akkor nem követnénk el olyan botlásokat, mint Hunyadi Ferenc püspök, aki Keresztyén Archivarius, Vátz, 1794. c. művében azt állítja, hogy a biharmegyei Siter falu templomának falán, amellett, hogy maga az épület pogány templom formáját mutatja, márványkőre Thammuz-siratása volt lerajzolva, úgy, ahogy az Ezékiel 8. részben van megírva. Ha ez így volna —-- írja Révész —, 21