Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

252 Lugossynak a Kollégium gyűjteményei körül szerzett érdemeiről még lesz szó. Itt csak annyit jegyzünk meg róla, hogy igen gazdag magánkönyvtára is volt. Szerette a régi magyar könyveket, a bibliákat, az unikumokat. Általában a bibliográfiában jártas volt s mint megrögzött agglegény, tisztán szellemi életet élt. Élete vége felé összes vagyonát, könyvtárát is, az összehasonlító nyelvészet tanszékének megalapítására akarta felajánlani, de nemes szándékát betegsége megakadályozta. 1884-ben halt meg 72 éves korában. Újabban (1915) a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya Lugossy csillagnévgyüjtését a magyar csillagos ég megrajzolásához vette igénybe. — Gyűjtését a megkeresett Zoltai Lajos néhány új adattal egészítette ki. (Zoltai levelezése, V. cs. 5.) Lugossy tanítványa volt id. Révész Imre (1826—1881) debreceni református lelkész, a 48-as márciusi ifjúság vezére,. 1849-ben a nagykönyvtár, később a kabai meteorkő bátor megmentője, kiváló egyháztörténész, aki néhány dolgozatával a debreceni múzeumi gondolat úttörő előharcosa, de hatalmas, nagyértékű magánkönyvtárával a műgyűjtők között is előkelő helvet foglal el. Életrajzírója említi,

3

9 hogy szerény jövedelme ellenére évenként nagyobb összeget áldozott gazdag magánkönyvtára gyarapítására. Amikor csak tehette, bezárkózott a rengeteg könyv közé és dolgozott. Az egyházkerület levéltárában őrzött kéziratos adatgyűjteménye gazdag forrása a hazai egyháztörténetnek. Amellett, hogy örökös agitációjára magángyűjteménye ajándékozás útján is gyarapodott, a Kollégium részére több, az elkallódás útjára tért irodalmi kincset szerzett vissza. így pl. a wittenbergi magyar bursa matriculáját, melyet a nagybányai református egyház Sinai útján a Kollégiumnak adott, azonban Sinaitól a Fáy-család birtokába került. Révész találta meg Kalós Mózes gondozatlan könyvhagyatékában Dévay Bíró Mátyás latin műveinek egy ritka kiadását, mely a Kollégium tulajdona volt. Kiváló érdeme az is, hogy debrecenkörnyéki több halom és határrész nevét őrizte meg ,,Etel laka" c. füzetében s ugyanott fenntartotta emlékét egy balmazújvárosi határban talált aranydiademos sírleletnek (57. oldal). Valóságos múzeumi feladatot végzett Lugossy mesterének nyomdokain haladva akkor is, mikor kisebb dolgozataiban a helynevek összegyűjtését sürgette s azok jelentőségét ezelőtt 80—90 esztendővel felismerte. Ilyen gyűjtést Debrecen környékén maga is végzett. Éppen ezért célszerű volna már meglévő életrajzához összes megjelent dolgozatainak pontos jegyzékét elkészíteni, hogy ezirányú úttörő munkásságát áttekinthetnénk. Hogy a felsorolt nagyobb gyűjtemények mellett hánv kisebbméretű, de mégis jelentős magángyűjtemény volt Debrecenben, errenézve forrásaink csak elszórt adatokkal szolgálnak. Nem egy debreceni főbíró, szenátor, kereskedő stb. házá-