Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

220 Ellenőrt utána küldeni, a folyó ügyekről beszámolni s különö­sen a jelentés adatait összeszedni. Az a tény, hogy Zoltai Lajos közismert szerénysége, sok­szor félszegségbe menő magataitása mellett is a legelső debre­ceni polgár megbecsülését élvezte, tekintélyét, különösen a fiatalabb újságírók előtt, nagyban emelte. Mindenki elismerte felülmúlhatatlan szorgalmát, nagy tudását, éles eszét és kitűnő» tárgyilagos tollán. így került közelébe Krúdy Gyula is, a későbbi nagy magyar író, ki 1894-ben tűnt fel Debrecenben írásaival. Szorosabb barátság szövődött közöttük, melynek emléke év­tizedek multán sem fakult el. Körülbelül egyforma hévvel lel­kesedtek a szép nemért, a kiskorcsmai borozgatások hangulat­keltő óráiért, melyek alatt sok szó esett köztük Solymosi Eszter­ről, a nyíri úri élet romantikájáról, nem ritkán emelgetve a jövőjük előtt lebegő íátyolféLket is... A Zöldfa-utcai vendéglő­ben, hol egy kékszemű csínos korcsmárosné mérte a jó móri bort, elég gyakran megjelentek. A Zoltainál sokkal fiatalabb, koraérett Krúdyt (szül. 1878) Gáspár Imre szerkesztő pártfogolta. Debrecenben csak kb. egy évig időzött, innen Nagyváradra ment, honnan egy cirkuszi táncosnő nyomát követve 1896-ban Budapestre került. 1 3 — Krúdynak köszönhetjük azt a szellemes és eleven tollal meg­írt jellemzést, melyet a Debreczeni Ellenőr 1895 január 30-i számában közölt az akkor alakult helybeli írók és újságírók otthonáról ,,Debreczeni Otthonunk. Diszkrét feljegyzések" cím alatt. Ebben Zoltairól így emlékezik: „...esténként a fényes körhelyiség termeiben csörögni fognak az elefántcsontgolyók s a sarokban Zolthay Lajos vidáman mondja ki a terczász­bellát a bámuló Passepartoutnak és a temperamentumos Than Gyulának." Ennél sokkal értékesebb az az incselkedő hangú, jóízű humorral írott pár sor, melyet a Debreczeni Ellenőr 1895 szeptember 20. számának Törvényszéki csarnok-rovatában „Zoltai Lajos az esküdtek előtt" címen tett közzé, Rezeda álnév alatt. Ez a Zoltai életére felette jellemző írás szórói-szóra így hangzik : „Debrecenben nincsen ember — s különösen áll ez a fia­talabb nemzedékről —, aki nem ismerné Zoltai Luit, valóságos belső titkos munkatársát a Debreczeni Ellenőrnek, s legszere­tetreméltóbb fiút, aki valaha Földesen született. Zoltai Lui (Lui neki bejegyzetl álneve cimborái körében) tudvalevőleg Földesen született. Erős patrióta és nincs az a kroki avagy tárczaczikkely, mellyel legifjabb barátai szoktak neki kedves­kedni az Ellenőrben leendő közlés végett, amelyben ha valami község avagy falu neve fordulna elő, hogy ő azt Földesre ne javítaná ki. Különben ez mellékes. — Tegnapi lapunkban tudattuk már, hogy a mi gyors tollú és lábú szeretetreméltó munkatár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom