Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

188 képpen annyi Fő Tiszteknek Quártéllyaira gondot viselni nem kis gond vólt, kiki megítélheti ; mellyeket minékünk minden mások segittség'e nélkül kellett telljesitenünk. Mind ezekenn feljíil is mindazáltal, ezen erőnk felett reánk vetett nagy adót egymás közt el-egyengetni kénszerittetvénn, sok Lakossinkra 30, 40, némellyekre 50 és több tartásra való portziójok vetődtek, még pedig minden Naturaléknak, úgymint bornak, szénának, búzának, árpának olly drágaságábann, hogy egy kassai mérő szerént az árpának 6, a búzának 9 forint volt az ára ; szénát pedig Kállóból és más helyekről, hat és nyoltz mértföldnyiről fontonként kellett szerezni, és amennyit azelőtt két-három forintonn meg lehetett, most 25 forintonn kellett venni, és magunk szekereinn kellett a Városra béhordani ; és midőnn már a Télnek vége felé szénát nem találtunk, a mezőbenn elhagyott száraz füvet (vagy avart) kellett keresni, aratni és kaszálni és azt a Militzia Lovainak hátunkonn béhordani kénszerittettünk. De ezen nyomorúságos Naturáléknak tartásával is a reánk vetett summát fel nem érvénn, még fenn maradtak minden Hónapra fizetésre Tizen-nyoltz ezer forintok, mellyet is készpénzül nem fizethetvén, midőnn a Házi Gazdáknak Pintzéjeket meg vizsgálván és a hol bort találtanak belső lakóknak és külsőknek személy válogatás nélkül boraik el-petsételtettek, annak utánna rész szerént más helyekre vitettek és el-adattak, nagyobb részént pedig a Város Csapszékein el mérettettek, ugy mind azáltal, hogy a Csapszékekre Tisztek rendeltettek, és azok szedték az árrát és igy mind a kivül, mind a belől elárult boroknak az árrát a Katonák percipiálták. De ez is nagy nyomorúságunkat nem kevéssé öregbítette, hogy sokak a Lakosok közül a reájok vetett terhes adózást nem szenyvedhetvénn, Télviz idejénn házaikat s minden jószágaikat el-hagyvánn, tsak feleségeiknek és gyermekeiknek fogván kezeket el-futottak és magoknak menedék hellyet keresni kénszerittettek ; kiknek ide haza maradt jószágaik fel prédáitattak, házaik el-rontattvánn tűzi fának fordíttattak ; akik meg 'maradtak azoknak kellett a reájok vetett nagy terhet hordozni és tellyesiteni és illyen módonn ezeknek el menetelekkel az itthon maradott nyomorúltak nyomorúságaihoz meg annyi nyomorúság adódott. És jóllehet a katonaság a Lakosoknak elmeneteleket észrevévén mindenik a maga Gazdáját, mint Rabot ugy őrizte, de mégsem őrizhették meg telyességgel, mert titkon az utánn is szökdétseltek és magokat s gyermekeiket a veszedelemtül megtartották. Illy sok és nagy nyomorúsággal a Telet kihúzvánn, a meg nevezett 60 ezer Forintokat két Hónapok alatt kipótoltuk ; mellyek a Commissáriátusságnak Computussa szerént 3 forintjával vettetvén, négyszáz húszezer forintokra ; a naturáléknak