Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról
174 receii nagy és gazdag voltára és saját városuk kicsinységére hivatkozva 800 rhénes forintban akarta megállapíttatni a város adóját. Ugyanekkor kérték a követek azt is, hogy a gyűlésben nekik juttatott utolsó helyről feljebb kerülhessenek. Hiába ígérte azonban meg a tárnokmester jóakaratát, a többi város ellenkezését nem sikerült megtörni, azok a privilégiumuk régiségére hivatkoztak a rangsor megállapításánál. A következő napon felolvasták a városi kiváltságleveleket, közéjük tettek a Debrecenét is. A követek március 13-án tértek haza. 3 0 Alighogy hazaértek, már itt volt a felsőmagyarországi gazdasági comissio, a töröktől felszabadult területek gazdasági újjászervezője. A szepesi kamara tagjaiból álló bizottság márc. 18-án, Komáromy György házánál tartotta ülését és ezen a város részéről résztvettek Takács István főbíró, Pósalaki János, Vecsei Péter, Veresmarti János, Komáromy György és Nánássy István szenátorok. A bizottság több kérdést tett fel : Milyen érdemekért lett Debrecen királyi város? Miféle királyi adót fizetett régen és fizet most? Elvállalja-e a város a szepesi kamara által rája vetett restantiát? Mindezen felül pedig fizessen le még 1000 aranyat. A kiküldöttek azt felelték, hogy a szabad királyi városi jogot a. bemutatott privilégiumok alapján nyerték, a kamara által eddig kivetett adót 100 köböl búzán kivül megfizette a város, de különben is majdnem végromlásra jutott a nagy haditeher miatt. Sőt még nekik van panaszuk ; a háborús fuvarozásokkal a város nagyon meg van terhelve, a kereskedők és mesterek majdnem végpusztulásra jutottak, a kállói várőrség nem engedi őket vásárra járni, a váradi törökök pedig a hegyaljai szőllőket nem engedik békén művelni.® 1 E panaszokkal a jövőben előre nem látott haditerhek ellen akartak védekezni. Volt azonban még egy másik kérdés is. Még a szabad királyi városi rangra emelésnél függőben maradt a dézsma ügye. Ugyanis az uralkodó Debrecen tizedét a váradi püspökség és konviktus részére rendelte. A püspök nem elégedett meg a zálogjogon bírt nemesi puszták tizedével, hanem a város ősi birtokai és szőllőskertjei után is követelte a tizedfizetést. Éppen a kamarai commissio itt időzését használta fel Benkovics Ágost püspök igényének elismertetésére. A város álláspontja az volt, hogy ezek a kertek veteményes kerteknek tekintendők, ami után dézsmát fizetni nem kell. Valóságban azonban a polgároknak jelentős bevételük volt a város alatti szőllőkből. Pósalaki Jánosra hárult az a feladat, hogy a commissio tagjait meggyőzze a város igazságáról. Noha a bizottság megtekintette a kerteket, végül is úgy határozott, hogy a püspök és város közvetlen tárgyalásokkal próbáljanak meg3 0 Tan. jkv. 1695. 231—38. 1. 3 1 Tan. jkv. 1695. 240. 1.
