Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Pósalaki János és emlékirata a Karaffa járásról

166 a félemberöltő, ami a török hatalom megtöréséig eltelt, hanem lelki vívódások gyötrelmes idejét is jelentette. Amit a Diárium 1681 november 3-ról ír, az 1686-ig minden hónapban megismétlődhetett. „Érkezik Tokajbul Caprara német generál levele éccaka éjfél előtt, melyben parancsolja, hogy irremissibiliter hatvanezer kenyeret másnapra Kállóhoz küldjünk mindenféle éléssel. Ezen kívánságát a németnek a váradi pasának Veres András úr által, a somlyói kapitány úrnak levél által, az egri pasának posta által hírül tesszük."

2 Debrecen e negyedszázados története kicsiben a magyarság egyetemes történeti sorsa. Az Alföld közepének az 1560-as években a török általi végleges elfoglalása Debrecent három állam ütközőpontjára vetette. Jogi helyzete bizonytalan lett, adózott évi adóval a töröknek, sőt a szultánoktól menedéklevelet is kapott, török kincstári város lett. Politikailag azonban az erdélyi' fejedelemséghez tartozott, de időnként — különösen akkor, ha a fejedelmek a magyar királyokkal titkos vagy kevésbbé titkos szerződésre léptek — ott találjuk a debreceni követeket is a királyi udvarban. De ez a politika érthető is. Nem tagadható ugyanis, hogy Debrecen számára nagy gazdasági előnyöket jelentett ez a helyzet. Gazdaságilag a királyi területekre ugyanúgy rá volt utalva a város, mint az erdélyi és török uralom alatt állókra. Ha magyarságához az erdélyi fejedelmek politikája érzelmileg közelebb is állott, mint a más világnézeti síkon mozgó török, vagy eszközeiben és céljaiban világbirodalmi szerepet játszó bécsi politika, a város népének kenyeret adó kereskedelme megalkuvásra kényszerítették minden irányban. A török jóakarata nélkül még a közvetlen környékkel sem kereskedhetett volna békében, az erdélyi fejedelmek a keleti kereskedelem útján állottak, észak és nyugat felé haladd utakat a királyok tokaji és kassai kapitányai őrizték. A nyugati marhakereskedelem útja Győrig a török területeken vezetett. Sajnos, nagyon vázlatos vonásokban ismerjük Debrecen ezidőbeli gazdasági történetét, de ezek is elegendők a fentebb vázolt képhez. Az 1670-es években az erők egyensúlya kezdett megbomlani. Az eddig egymást egyensúlyozó politikai tényezők közt az eligazodás nem olyan egyszerű. A sokfejű, de egy akaratú szenátusnak a törökre, Erdélyre, Thökölyre és a királyság felé kell figyelni. Mint érzékeny pókháló szálai, szövődnek a kapcsolatok hol ide, hol oda. Évente bomlik, újraszövődik, gyengül majd ez, majd az a szál. Thököly követeléseit ellensúlyozni lehet a törökkel és az erdélyi fejedelemmel, a törökét a kállói, várdai kapitányokkal. Néha azonban nem válik be ez a politika, mert ez események irányítása nincs a tanács kezében. 2 Id. h. 82. 1.