Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1939. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek

16 Aki csak hallomásból ismert, az is tudta Rólad, hogy Te voltál 42 éven át ennek a városnak a legszerényebb, leghalkabb szavú tisztviselője, aki jóformán egy napodat sem engedted át szórakozásnak, a könnyű, vidám társadalmi életnek ; aki magas korod dacára, küzdelmes gyermeki éveid sem véve ki, jóformán nem is éltél, hanem csak dolgoztál, robotoltál, elvonulva a világtól, tisztán a tudománynak szentelted minden idődet. Emellett a város elöljáróságának bizalmából soha felül nem múlható hűséggel és becsületességgel 24 évig őrizted városod kulturális kincseit, pénzben kifejezve is hatalmas értéket, de még csak ösztönzést sem kaptál arra, hogy egyéni helyzetedet a szegénység karjai közül kifelé irányítsad, sőt egyre azt hangoztattad, hogy annak, akire kincsek vannak bízva, illendőség szerint szegénynek kell maradnia. Áldott Tanítómesterünk, de kevesen vannak Hozzád hasonlatosak! Nem voltál látható sem fényes bálokon, banketteken, sem az előkelőségek estélyein, nem tudtál és nem is igyekeztél ilyen helyeken forgolódni, szerepelni és mi mégis, nemcsak a tudomány szerény munkásai, de valamennyien, kivétel nélkül, mély tiszteletünk és nagyrabecsülésünk nyilvánításával állunk meg koporsód előtt és meghajtjuk fejünket előtted, mert a Te érdemeid messze kimagaslanak mindnyájunk fölé, mert mindnyájan tudjuk, hogyha összegyüjtenénk kisebb nagyobb tudományos dolgozataidat, könyveid és írásaid tömegét, sűrűn körül lehetne velük a Nagytemplomot rakni. Változhat a világ! Emberek, társadalmi alakulatok, épületek, a technika csodái máról holnapra eltűnhetnek a földi terekről, de a Te forrásmű értékű dolgozataid nélkül soha senki nem érintheti majd ennek a városnak történelmi múltját. E megállapításnál gyönyörűbb jutalma lehet-e egy emberi életnek? Városod kultúrintézetei megadták Neked a legteljesebb tiszteletet, melyet tudós embernek csak adhatnak. A legfőbb helyről is részesültél kitüntetésben és a mérlegre állítva már régen jogosult voltál magasabbrendű tudományos megtiszteltetésre is. De a Te közismert szerénységed, tartózkodásod nem engedte meg, hogy egy lépést is tegyél a saját érdekedben. De ez semmit sem von le a Te értékedből. Mi, debreceniek annál inkább magunkénak tartunk, íme városod holttestedet is a magáévá tette, hogy legalább utolsó napodon egy századrészét adja vissza annak, amit Te egy hosszú életen át neki juttattál! A leghűségesebb, legbecsületesebb és legértékesebb szolgája voltál a városnak! Legyen csendes a Te pihenésed, áldott az emléked és a mély tisztelet és megbecsülés virágai soha ne tűnjenek el sírodról! Drága halottunk: jó Zoltai Bátyánk, Isten veled!" *