Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Figyelő - Nádudvari fekete edények

149 azt. Nádudvaron szokás volt az edényt juhporral (juhganéval) füstölni, ilyenkor azonban, nem volt szabad lefojtani a katlant, mert a juhpornak nagyon erős a tüze. Különben száraz szalmával füstölik az edényt. A szalmát akkor lökik a katlanba, mikor már kiégett az edény, s a katlant be lehet tapasztani, hogy a füst benne szoruljon. A fekete edényt nemcsak Magyarországon, hanem Európában és Oroszországban is sokféle ismerik és készítik, s nemcsak ma, hanem ősidők óta mindig. De a nádudvari edények mind a régi, mind az újabb hasonló munkákat felülmúlják szépségükben. Alakjukra ugyan alig különböznek a magyar fazekasok egyéb munkáitól, díszítményeik azonban páratlanok a maguk nemében. A magyar fazekasok általában fakéssel diszítik a fekete edényt, nyakán vagy derekán sima és hullámzó vonalakat karcolva beléjük. A frissen készült edényt a korongon forgatják, s a fakést gyengén hozzáérintve írják rá a sima vonalakat. A hullámzó vonalat szintén a korongon írják az edényre, gyorsan fel-alá mozgatva a forgásban lévő edény oldalát sértegető fakést. A nádudvari edényeken csak a díszített felületet határolják, vagy tagolják a fakéssel karcolt körök. Maguk a díszítmények ellepik az edény oldalának nagyobbik felét, de nem fakéssel készültek, hanem olajba mártott kaviccsal síkálódtak az edény falára. A sikálást a fazekascsalád nőtagjai végzik, közvetlenül az edény kiégetése előtt. A száraz edény oldalára sima felületű kaviccsal kb. 2 mm. széles vonalakat dörzsölnek (1. kép). A kavicsot gyakran kell mártogatni az olajba, hogy a síkált felület ragyogó sima legyen. Síkáláshoz rendszerint napraforgó vagy tök magjából sajtolt olajat használnak. Az edény kiégetése után a sikált felület fényes fekete, a síkálatlan tompa szürkésfekete lesz. Használat közben az edény falába szívódó zsír, mosogatáskor pedig a sok dörzsölés csökkenti a síkálatlan felület tompa fényét, s így a régi, használt edényeken alig különböztethetők meg a díszítmény formái. Ez lehet az oka, hogy mindet! dig észre sem vették, vagy figyelemre sem méltatták a nádudvari fazekasok remekbe készült munkáit. Fényképen persze még annyit sem látni a fekete edények díszítményeiből, mint közvetlenül a tárgyat szemlélve. Ezért kénytelen voltam lerajzolni őket. Csak a két legszebbiknek közlöm fényképét is (16. kép), a többit rajzban mutatom be. A 2. képen két újabb típusú edény látható. Mindkettőt id. Fazekas Lajos és családja készítette a 30-as évek folyamán. A baloldali orros kancsó. Díszítménye egy keskenyebb felső és egy szélesebb alsó részre tagolja. Felső részét félrózsák és sűrű csigavonalak díszítik. Alsó részét párhuzamos vonalakkal sikálták tele, csak két keskeny háromszegletű darabját hagyták síkálatlanul. (A képen csak az egyik látszik. A másik hegyével