Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Jelentés a Déri múzeum 1940. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők tudományos munkája 1940-ben

93 képeztem le. A kerítéseken különben nincsen semmi cifraság. A tornácos házak oszlopai itt általában fából készültek s felső végükön kétoldalt cifrán fürészelt deszka erősíti meg őket. Érdeklődtem a szőlőskertek kapujának régi fából készült zárai iránt, de már elpusztultak. Csak a helybeliek elbeszélése nyomán sikerült rajzban rekonstruálnom formájukat s megállapíthattam, hogy a keleteurópai stílushoz tartozott, külön kulcslyukkal a retesz felett. Feljegyeztem néhány gyermekjátékot és dalt nótájával egyben s megállapítottam, hogy Vésztőn még ma is s még a legfiatalabbak is tudnak szép régi nótákat, ezek pentatonikus fordulatai és struktúrája ma is őrzik a magyar zene eredeti ízét. 10. kép. Deszkából fűrészelt kerítésdísz Püspökladányból. Dr. Balogh István gyakornok beszámoló jelentése. 1940 április 23-án Hajdúszoboszlóra utaztam. Ez utamon elsősorban Somogyi Imre, Kossuth-u. 83. sz. alatti lakost látogattam meg. Ő már többízben hozott a múzeumnak különféle cserépedényeket; lószerszámot, mezőgazdasági eszközöket. Most tüzetesen megtekintettem a padlását. Itt a régi lim-lomok között egy régi olajoskorsót, festett pálinkásüveget, mázas cserép boroskorsót, nyomtatógereblyét, kacort, bilyogvasat stb. válogattam össze. A kamrájában egy régi, eddig az irodalomban nem ismertetett formájú kézimalmot találtam. Ezen most kukoricát darálnak, de régebben búzát is őröltek rajta. Az őrlés finomságát a kövek közé tett vaskarikákkal, bőrdarabokkal szabályozták, emelve, vagy süllyesztve a követ. Az őrlőkő tengelye függőlegesen áll, a felső részén egy vízszintesen körben mozgó fafogaskerék van. Ebbe kapcsolódik a reá keresztben álló hajtókarra szerelt, függő^gesen mozgó másik fafogaskerék. Ezt a malmot a gazdája eladni nem akarta, hanem megígérte, hogy halála után az örökösei a múzeumnak adják. Életében még szüksége van reá. Ugyancsak nála láttam egy fazárat az ól ajtajára szerelve. Az ajtófél fája kb. közepetájon keresztül van fúrva. A lyukba egy horgas fa forog. Az ajtót betéve, a horgot ráfordítják és ez tartja bezárva. Kérdésemre, hogy így nem könnyü-e bemenni az ólba, azt felelte az öreg, hogy ott senki sem keresi a zárat, mindenki a madzagot, szíjat keresi