Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)
Figyelő - A debreceni pásztorrovás
87 ötössel, vagy annak felével : egy ferde rovással jelölik. Az ötöst is a tízes jelölésére használt egyenes rovás felével, vagy egy vékonyan bemetszett római ötössel. Az egyes jele náluk a rovás élébe vágott, vagy közepébe késheggyel benyomott ékalakú jegy. Térképemen az erre a típusra vonatkozó adatokat négyszögletű jellel jelöltem meg. Ez a típus volt használatos Csíkban és Háromszékben (Sebestyén, 55), a Maros felső folyása mentén (Seb. 54.), Mezőzáhon (Seb. 55), az oláhoknál a Küküllő-vidékén, Háromszék, Brassó, FogarasésSzeben megyékben (Seb. 80.), a szerbeknél a Bánátban és Bácskában (Seb. u. o.). A Balkánon elég messzire elterjedt, mert a Csajnicai bosnyákok is ismerték és rajosnak nevezték. Valószínűleg oláh juhászok vitték el a székely pásztorrovást Morvaországba. Buschan Georg Illustrierte Völkerkunde c. műve európai kötetében, a 206. ábrán, láthatunk egy morva pásztorrovást, rajta a székely kétsoros rovás egyes, ötös, tizes és ötvenes jegyeivel. 8 imù âÊMlMÊÈM 3 h. 4. kép. Szoboszlói molnárrovások. A magyar pásztorrovás tehát három fejlődési fokát őrizte meg a számrovásnak. Az ugor kétsoros rovást a székelység és a nemzetiségek őrizték meg, de mesteremberek kezén Tiszántúl is fennmaradt, ha nem is eredeti formájában. A 4. képen négy szoboszlói molnárrovást mutatok be, egyik oldalukon a sűrű, másikon ritkább rovásokkal. A ritkább rovások kettes, illetve hármas egységbe foglalják a sűrűbbeket. A sűrűbb rovás a megőrölt búza vékáinak számát jelöli, a ritkább az őrlésért járó vámét. Az 1. számúval jelölt rovásra ceruzával ráírta valaki : Kölesből 3 dik véka a molnáré, a 2. számmal jelölt rovásra meg ezt írták : Búzából minden 4 dik véka a molnáré. Az 1. és 2. sz. rovások madzaggal össze vannak kötve. Somogyi Károly szoboszlói gazda ajándékozta őket a múzeumnak 1914-ben. A rováson 1889, 1890, 1981. évszámok olvashatók (ceruzával). A 3. sz.
