Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

25 református lelkész segítségével még néhány nem látott kendőmintát láttam, felszedett csíkost, kockást, makkosat Fekete Jánosnénál. Azonban Mártonfalván csak most kezdődik a szövés, főleg az adonyi eredetű, betelepült asszonyoknál. Igazi szép motívumokat itt nem nagyon csinálnak, pedig szívesen megmutatták, ami tulajdonukban volt. Mivel itt már nagyon rámesteledett, szekéren mentem át Vámospércsre, ahol Hentes Sándor főjegyzővel tárgyaltam a vámospércsi hajdúközségi iratok elhelyezése ügyében. A főjegyző a legnagyobb készséggel hajlandónak nyilatkozott, hogy a község 14 kötetre menő adókönyveit és jegyzőkönyveit, amelyek közül a legrégibb 1690 bői való, azonkívül a pincében lévő 1872-ig való gazdasági, örökösödési, határfelosztási iratokat és három, valószínűleg XVII. századbeli Bocskayt, Bethlent és Bákóczit ábrázoló 100 x 200 cm. nagyságú olajfestményt letétben átengedi a múzeumnak. Vámospércsről a késő éjjeli vonattal tértem haza Debrecenbe. * 1939 április 8-án a Hajdúsámson-diósvári dűlőben talált régészeti lelőhely megtekintésére mentem ki. Hajdúsámson északi részén, a hadházi úttól párhuzamosan haladó diósvári dűlőben Konyári Ferenc sámsoni gazda szőlőföld forgatása közben több edénytöredéket, bronzsarlót és ékszert talált. A leleteket beszolgáltatta a községházára, honnan Gecsényi főjegyző beküldte volt a múzeumnak. A községházán mellém adott kísérővel kimentem a lelőhelyre, hol Konyári Ferenc még mindig dolgozott szőlőföldjén. A nyíri homokbuckák ÉÉK—DDNY-i irányát követő, kb. 2 km. hosszú, szaggatott gerincű homokhát keleti oldalán vizenyős-mocsaras lapos húzódik végig. A lelőhely a homokvonulat északi harmadán van, a keleti lejtőn, melyet a földforgatás éppen keresztbe vágott ketté, mintegy 20 m. szélességben. A forgatás közben mindenütt kevert föld jött a felszínre és e kultúrréteges kevert föld 1—0'80 m. mélységig terjed lefelé. A kevert föld anyaga a közeli laposból való, erősen elüt a homokbucka sárga homokjától. A kultúrrétegekben cseréptöredékek, állati csontok, néhány nagyobb darab vastartalmú kőzet, lapos, hordalékos kvarckavicsok, őrlőkő töredékek voltak. A földforgatással megzavart helyen határozottan fel lehetett ismerni a négy tűzhelynek égett agyagját, azonkívül három kisebb magánosan álló foltot. Az a kevert talaj egészen a forgatott föld határáig terjedt. Az itten nyert közlések szerint néhány évvel ezelőtt Sándor Mihály szomszédos földtulajdonos földforgatás közben, ugyanezen dombvonulaton, de délebbre eső helyen, egészben maradt urnákat talált a földjében. Most ott szőlő van, a közbeeső földszalagok pedig rozzsal vannak bevetve.