Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Jelentés a Déri múzeum 1938. évi működéséről és állapotáról - A múzeumi tisztviselők 1938-ban végzett tudományos munkája. Gyűjtés, kutatóút, megfigyelés, ásatás

21 igazán szép mintákat megmenteni. Míg ugyanis a régiek egyszínű piros fonállal vannak hímezve, az újabbak a rikító lila, zöld, rózsaszín és piros keveréke. Az öregek nagyrésze még mindig a régi minták után dolgozik, de a fiatalok különféle ízlésben inkább maguk gondolják ki a mintákat. Délelőtt végig látogattam a szövő-fonó asszonyokat, délben kimentem a falu nyugati részén lévő hatalmas homokvonulatokhoz, ahol fényképeket csináltam a három nap óta dühöngő északkeleti szél által megmozgatott futóhomok terjedéséről. Külön cikkben tárgyalom a rostaforgatást, a rostapörgetést vagy rostavetést, amelyről Dömötör Sándor Dunaszerdahelyről értesít egy kis rövid cikkben. Itt általános szokás.

1 Délután folyamán a falu települését tanulmányoztam. A keleti rész a legrégibb, az alaprajz elrendezésén látszik, hogy tervszerű telepítés eredménye. A falu maga azonban a lakosság szaporodásával mindinkább új jelleget kezdett felvenni, amenynyiben az egyes famíliák a telepített község végén famíliánként épült zugokban telepedtek meg. Ilyen zugok a Szarka-zug, Lázár-zug, Malom—Kecány-zug, Betyár-zug, Kurity-istyán. Jellemző települési forma, mert minden nagy utca a végén ilyen három-négyágú tagra oszlik, amelyben azután a házak látszólag minden terv nélkül épülnek. E településformát Acsádon és Mártonfalván is megtaláltam. Mivel innen teljesen ismeretlen volt, több adat összegyűjtése után külön cikkben fogok róla beszámolni. Ugyancsak külön tárgyalom egy olajütő szárazmalom szerkezetét és mesterszavait, mert itt még kettő van üzemben.

2 Az idő rövidsége és a korai sötétedés miatt a fényképezést be kellett fejeznem és estefelé a Kultúrházban rendezett szövőtanfolyamot tekintettem meg, ahol a technikai eljárást tanulmányoztam. Március 15-én délelőtt hiányzó fényképfelvételeimet egészítettem ki, majd gyalogosan átmentem Acsádra. Útközben megtekintettem és lefényképeztem a gúthi templomromot, amelyet éppen akkor kezdtek körülkeríteni. A gúthi erdőben egy nyírligetet fényképeztem, majd félig kötött homokon a szél hatására létrejövő formákat. Acsádon a XIII. századból eredő református templomot fényképeztem le. Hallottam, hogy az eredeti vagy későbbi időből való freskókat bemeszelték. A település és a háztípusok tanulmányozásánál láttam, hogy az a csapottfedelű, tűzfalas ház, amely általános típus volt az oláh és tót telepeseknél, a túlnyomóan magyar Acsádon és Mártonfalván, alig két-három fordult elő. Itt már általános a háromszögletes tűzfalas típus. Acsádról átgyalogoltam Mártonjaivára. Kovács József 1 1937. Múzeumi Évkönyv 129. lapon. 2 1937. Múzeumi Évkönyv 123. lapon.