Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1938 (1939)

Függelék - Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet

117 nem érte körül a bugyellárist, — végül gomb lépett a helyébe. Némelyik bugyellárisra körül pillangókat kötöttek. A bugyellárist a 11. képen fényképen is bemutatom (IV—VI. szám). Ugyanitt mutatom be a varrótáskát is (VII—VIII. sz.). Csipkéző vasait, árját, bőrsimító követ tartja benne a pásztor, meg a hasit, hasihasgatót, pillangónak valót. Hengeralakú táska ez. Fedelét hosszú szíjjal erősítik meg, többszörösen körültekerve vele a táskát. Ivókürtjét a pásztor szaruból készítette és bicskája hegyével virágozta, sőt gyakran meg is festette virágait. A fehér szarun a bekarcolt vonalak fekete, a választóvízzel égetett felületek meg sárga színt kaptak. Az ivókürti) t a szájába fűzött karikánál vagy a hegyébe fúrt lyuknál fogva akasztotta a pásztor szűre szíjára. A hosszú kürtöket idővel sótartóvá, rüzsírtartóvá alakították át jórészben, levágva hegyüket és fával befenekelve őket. Az ivókürt ilyenkor betömték (lásd 23. kép. Ivópohár 1819-ből. az felfüggesztésére szolgált lyukakat 1. táblán), ezek azonban így is elárulják hajdani rendeltetésüket. A jeladásra szolgáló kanász- és csordáskürtöket a tiszántúli pásztorok nem díszítették. A 22. képen bemutatom néhány szaruból készült fényképét. Az 1. számú ivópohár díszítményét rajzban is bemutatom a 23. képen. Az alsó szélein látható évszám utolsó jegyei díszítményekké váltak, tehát a tárgv maga valószínűleg későbbi másolata egy 1819-ben készült eredetinek. Díszítményének stílusa nemigen azonosítható a hortobágyi tülkökével. Hasonlóképpen kirí a többi közül a 24. képen látható sótartó díszítménye is. A XVIII. századi kunhímzések barokk formáira emlékez- 24. kép. tető virágdísz tele van haji- Szarusótartó.