Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.

77 Amint így szemlélődtem a simán úszó csónakon, a kékes­fehéren vibráló égből lágy „gyúr-gyúr" hangok hullottak alá a páratelt mederre. Gyurgyalagok (Merops apiaster) repültek magasan a Szamos felett. Az az érzésem volt, hogy a halvány kék ég hanggá, a meleg madárhang színné változott és egybe­olvadva elomlottak a táj felett.. . Nábrádon túl, Kér alatt kötöttünk ki. Panyolai ásatásaimra utazva Nábrádon, Semjénen gyakran keresztül szekereztem, ellenben a balparton fekvő Kér falut most tekintettem meg először. A falu közvetlenül a védgát másik oldalán húzódik meg templomával együtt. A folyóval párhuzamos utcának külső házsora a Szamosba veszett. Sok a vesszőfonás és a napraforgó góré. Még a tornácokat is napraforgó szárral kerítették körül. Míg én a falut jártam, fényképeztem, csónakunkat körül­vette a gyermeksereg. Milyen nagy esemény egy ilyen eldugott kis faluban egyetlen idegen is ! Napokig fognak róla beszélni, hogy ásatási ládám alul-felül bádoggal volt beborítva, hogy egy kis masinával levettem őket, hogy a csengeri határon Attila királyt kerestem, stb. stb. Közben a már emlegetett szép révész utasokat hozott át a túlsó partról. Egy mesterember-féle hozzám jött és kérdezte, nem-e tudok kutyaharapást gyógyítani ! Első pillanatban álmél­kodtam, de az öreg Szőke intett neki oldalról, hogy én nem olyan úr vagyok, mire tovább ment. Szóra szót öltve Szőke Sándor — Panyola felé ereszkedve — elmondta, hogy neki 12 éves korában egy hamis kutya az arcába harapott. Kilenc lyuk maradt a képén. Szőke nagyanyja Kovács Péterné sz. Siket Zsuzsánna történetesen gulácsi bábaasszony volt, aki tudta a kutyaharapást gyógyítani. Ugyanis „apró­szemű paszulykeresztben kettévágott és minden sebhelybe egy-egy fél babszemet dugott. A hegedő, gyógyuló seb a vágott végével kifelé álló babszemet lassan kitolta s ezáltal a bába­asszony elérte célját: a sebek nem felül forrtak össze, hanem belül­ről kifelé nőttek be, így a sebhelyeknek gödre nem maradt. Alig jegyeztem fel a modern sebészetnek ezt a népies for­máját, mint egy rég nem látott jóbarát, feltűnt a panyolai * torony. A kompnál kikötöttünk és én besétáltam Szarka Boldi­zsár református lelkész úrhoz, kedves barátomhoz, hogy szemé­lyesen jelentsem szerencsés visszaérkezésemet, s útunk eredmé­nyét. Az ő kedves családjának érdeklődése és szeretete mindig nyomon kíséri szatmári kutatásaimat s azért én mindig úgy térek hozzájuk, mint a szülei házhoz. Bármennyire is élveztem a terített asztal áldásait, hű útitársamat nem sokáig hagytam magára. A réven aluli nagy palaj alsó szögletéhez eveztünk. Ott egy leszakadt part terraszán vertünk éjjelre sátort. Ez a partdarab olyan hatalmas tömeg­ben süllyedt alá, hogy még a nyárfák is állva maradtak rajta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom