Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
65 a kör belső felét úszva, a külsőt gázolva tették meg pej lovacskái. ö maga a nyergesen ült. A vasárnap reggeli lófürösztésnek a Tisza mentén is ez a rendes módja. A csikó a nyergesen belül szokta próbálgatni a tempót. A csegöldi legény lovaival volt elfoglalva, talán felénk sem nézett, de vele szemben a balparton egy pátyódi kis magyar teheneket itatott és éppen hogy meg nem csudált bennünket, annyira bámult. Ő tehette nemcsak azért, mert vasárnap volt, hanem azért is, mert a tehén, ha jól megszívta magát folyóvízzel, legfeljebb lábfürdőt vesz utána, de azt azután türelemmel és kitartással s így nem kell rá vigyázni. Tatárfalva felé közeledve, Csiszár Árpád és Gyurka megneveztek nekem minden határrészt ; még két palaj, még egy palaj és otthol vagyunk ! számították nagy lelkesedéssel. Azok a nagy nyárfák ott, az már a falu ! Tatárfalváról nem látszott a vízre semmi, de az angyalosi kis torony, mint egy bájos leányzó, kukucskált felénk a bokrokon át. Zászlós hajónk ezúttal kétközölések miatt hátramaradt. Csak egyedül futottunk be a déli órában a határfalvi kikötőbe. Félórával utánunk megérkezett Csiszár Laci is. Szikár nagy alakjával úgy állott a közeledő hajó orrában, mint valami ősvilági szigonyos, aki most döfte keresztül a rettenetes zomokkígyó nyakát... 3 3 Id. Csiszár Árpád tiszteletes uram, Tatárfalvának református lelkésze, csónakomban fogyasztott szerény ebédemhez igen ízletes falatokat hozott ki kedves leányaival együtt. Derék fiai bizonyára nagy pusztítást végeztek a konyhán, beszabadulva a terített asztalhoz. Ezúttal azonban pihenésre még nem gondolhattunk. Délután 1 órakor eveztünk tovább, mindenütt vizsgálva a partokat. A kitűnő jó időhöz illő kedvünk volt. Barnára égtünk, mint a cigányok. Szamosbecs alatt elhaladva, teljes gőzzel vágtunk neki annak a nagy kanyarnak, melyet a Szamos Csenger alatt tesz. A mederben egyre több a kavics, ellaposodik a víz. A parton vidranyom, jégmadár, gyurgyalag-telep. Az * egyetlen sziget, mellyel találkoztunk, festői tájképet nyújtott. Varjak tömege kavargott felette. A kanyarban sokat gyalogoltunk vízben, iszapban, hogy a sekély vízben vontatással jobban haladhassunk. Mikor a kanyarodó NyK-i irányú könyökéből egyszerre DNy-ra fordultunk, megpillantottuk útunk végcélját, a csengeri vashidat ! Hajóinkat nemsokára közvetlen a hidnál kötöttük ki. Együtt voltunk valamennyien boldogan, egészségben, lélekben-testben megedződve ! Percnyi pontossággal elértük azt, amit akartunk s ezzel útunk első felét, a hosszabbikat szerencsével be is fejeztük ! Hála Istennek ! mondtuk ezt az annyit 4
