Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - A panyolai Tiszáról végig a magyar Szamoson. A VI. és VII. panyolai ásatás és a szamosmenti kutatóút ismertetése.
54 (200. lap), hogy ott a görögdinnye héj ját megszárítják és akkor megfőzik. Forró levébe vászondarabot áztatnak, mely a dinnye foszfortartalmát felveszi és megszáradva, tapló gyanánt szolgál csiholáshoz. Mivel csiholóvasat már a népvándorláskori sírokban is szoktuk találni, lehetséges, hogy a taplókészítésnek ez a legegyszerűbb módja, melyet elmondottunk, másfélezer éve lényegében semmit nem változott. Bizonyos, hogy az őskori ércolvasztás és öntés feltalálása után az öntőformákból kikerülő fémtárgyak kalapácsolásakor kipattant szikra hívta fel az ősember figyelmét arra, hogy azt gyúlékony anyagba felfogva, tüzet lehet vele szítani, bár tudjuk, hogy két kőtárgy összeütése is tud szikrát szöktetni. Míg útitársaim a nagy palajt végighalászták, fürdésre is jutott időnk, amely szórakozásnak különben lépten-nyomon rabjai voltunk. Öltözetünk megengedte, hogy bármikor lubickolhattunk a hűs hullámokban s azután rábíztuk magunkat a ruhaszárító csillagra. 2 3 3. A rápolti vízimalom. Az utolsó hajómalom a magyar Szamoson. Cégénydányád igen barátságos templomtornyának búcsút intve eveztünk a szomszédos Bápolt felé. Ismét a Szamos ősi medrében voltunk. Talán a folyó is jobban érzi magát az ő igazi ágyában, melyet maga vájt magának. Barátságosabb ! Változatos kanyargásaival, a parti tájak csodálatos szépségű részleteivel gyönyörködtet. Mozgó-színházakban ezekkel a tájakkal kellene szórakoztatni a városok minden, csak nem magyar ízlésű, zagyva szellemben nevelt publikumát. Repülőgépről és hajóról kellene a magyar folyók minden szakaszát egybefüggően filmre venni, hogy a kultúra nagy befolyását szem előtt tartva, legalább a mai állapotot megörökítenők. Soha életemben nem fogom pl. elfelejteni azt a csodálatos szép tájat, mely Rápolt felé közeledve tárult szemünk elé ! Jobbkezünk felől a part hosszában öreg nyárfák és fűzek állottak összebújva, mint a juhok. Kékes-zölden, mozdulatlan megadással tűrték a júliusi nap hevét. Mintha az Isten jókedvében vagy szánakozásból nagy sárga gyékényt terített volna alájuk, amely gyékénynek kilátszott egy darabja : a rápolti nagy palaj.. . Ennek felső végén delelt a falusi csorda. Az állatok, mint valami festett gyermekjátékok, meg sem moccantak a gyékényen. Hiába kerestem legalább az emberi telep hirdetőjét, a falusi tornyot : a parti fák közül még az sem látszott ki.. . Csupán néhány perces időközökben kettőt-hármat ütött a csorda kolompja, mint egyetlen jeladása a tájon a szunnyadó
