Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Előszó

ELŐSZÓ. Az elmúlt 1937. esztendő a Déri Múzeum életét igen jelentékeny fordulóponthoz juttatta. Nevezhetném ezt az időt, tisztán intézetünkre vonatkoztatva, az új célkitűzések évének, mert olyan terveket dolgoztunk ki és készítettünk elő megvalósításra, melyek a fejlődésnek új lehetőségeit lesznek hivatva eredményezni. Már most jelentjük, hogy elgondolásaink és terveink igen szerény jellegűek, de ha meg­valósulhatnak, olyan szerepet fognak betölteni, mint az épületek alapkövei, melyek a nagy­közönség szeme elől a földbe rejtve tartják az építményt. E nem látható alkatrészek nél­kül pedig egy épület sem állhat fenn. Az elmúlt évben ilyen múlhatatlanul szük­séges, kívülről nem látható s éppen azért talán háládatlan belső munkálatok szervezésére for­dítottuk időnk legnagyobb részét. Ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy ma már egy nagyobb múzeum csak akkor végezhet egész, tökéletes munkát, ha rendelkezésére állanak azok a felszerelések, melyek segítségével őrzött anyagát a jövő számára kellően biztosítani tudja. Ez a múzeum-alapkő, ez a fontos fel­szerelés : a laboratórium ! Vita tárgyát sem képezheti azon elhatározásunk helyes­sége, mely szerint a Déri Múzeum anyagának gyűjtőterületé­hez arányított nagyobbmérvű gyarapodását csak akkor indít­juk el, ha már a konzerváló és preparáló, továbbá a fényké­pészeti laboratóriumot üzembe helyeztük. Ezt a célkitűzést minden külső bírálattal szemben álljuk. E belső szervezési munkálathoz önként csatlakozott az immár tízéves múzeumi épület rendbehozása és különösen a képzőművészeti osztálynak nagyobb segély beállításával való megsegítése. I Iogv elgondolásaink, célkitűzéseink költségvetésileg is pontosan kidolgozott tervezeteink nem maradtak papíron, Fig. 1. kép. Bacchus-szobor kőből. A régi Bika-szálló homlokzatát díszítette. Jelenleg a múzeumi park­ban. M.175 cm. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom