Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Jelentés a Déri múzeum 1937. évi működéséről és állapotáról - Néprajzi és régészeti kutatások, felderítő utak, gyűjtések és tanulmányok 1937-ben

27 ház, melyhez hasonló még annyi van az országban, de már csak pár évig, amíg a magaskorú, régi nevelésű családsarjak féltve gondozzák azokat. Ha ez a generáció kihal, szétszedik a régi berendezéseket s hírmondó marad csak itt-ott belőlük. Leírásuk, feldolgozásuk a legsürgősebb teendők közé tartozik. Május 30-án Sőregi igazgató résztvett a debreceni Juhtartó Gazdák Egyesülete 60 éves fennállása alkalmával a hortobágyi nyíróhodálynál rendezett jubileumi ünnepségen. A reggeli órákban megtekintette a víztároló medencét. Az a hely, ahol osés rómaikori lakógödröket s egyéb üregeket tárt fel 1935-ben, a tároló északi gátján belül, a duzzasztott víz dacára, szárazon áll ki a vízből. Ez mutatja, hogy a telep az ősidőkben is szárazon állott. — A gazdag és egyre gyarapodó madárvilág fajainak számbavétele és lejegyzése után fényképezte a nyíróhodály melletti szekértábort, mely gyékényekhóival, legelésző lovaival keleties képet nyújtott. Á szekereket egy-egy fiú- vagy leánycseléd szokta őrizni, míg a gazda a kiállításon mulat. Jószágbírálásnál a kis karámokba szorított juhokat juhászok kezelik, rakják az asztalra és vissza a földre. Gyakorlott kéz, hozzáértés kell ahhoz, hogy ilyenkor embernek, állatnak baja ne történjék. Meglátogatta a kismesterek sátorait. Orosz József debreceni gubásmester (Nyíl-u. 69) szép fürtös fehér és fekete gubát árult, úgyszintén gubatakarót. Rajta kívül két gubás van még Debrecenben : az egyik Szina János (Bekecs-u. 7. sz.), a másik Köblös József (Galamb-u. 6. sz.). Utóbbi gubát már nem csinál, csak takarót. — Mihalkó balmazújvárosi kalaposmester sátrában pásztorkalap-típusok voltak láthatók. — Szikszai Gyula balmazújvárosi kovácsmester réz- és vas-juhászkampót (húzó) árult különféle kivitelben. Évente elad 400—500 darabot. Csengőit Tisza Nagy Imre, illetve fia, László készítette Böszörményben. Szikszai sátrában különféle pergő és kolomp (harang) nagy választékban állott a pásztorság rendelkezésére. Mindegyiknek más a szava. Ez pedig a vegyítéstől függ és attól a két kis horpadástól, mely a kolomp két oldalán, az ütő végének magasságában kívülről látható. A kolompokat nem Szikszai, hanem egy Kenyeres Lajos nevű mester készítette, aki jelenleg Csehszlovákiában, Jósván él. Onnan kénytelen Szikszai magas vám mellett hozatni a hortobágyi harangokat, pergőket. Bevallotta, hogy ő nem tudja a kolomp hangját eltalálni, nem tudja az anyagát kellőképpen vegyíteni. A pásztorok nem veszik az ő készítményeit, Kenyeres pedig nem árulja el a mesterségét. Érdekes látványossága volt az ünnepélynek a juhnyírás bemutatása. Hozzáértő falusi emberek a nyírok, akik az egybefüggően lenyírt gyapjút drótasztalra teszik. Azon lehull a cafrangja s akkor zsákba teszik, abba a hatalmas gyapjú-