Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

204 Telelős-pásztornak beáll minden bojtár, de a számadó nem. Ez a jószágát telelőre adja, valamit fizet érte, ezért és a trágvájért, ha fejni lehet, a tejéért kiteleltetik. A telelős-pásztor ruházata az időjáráshoz való. Felsőruhája a nagy felkötős bunda, amelyet esőben szőrével kifelé, száraz, hideg időben pedig szőrével befelé fordítva visel. A bundaajjban áll a dohány, pipa és az apró holmi. A bunda hét-nyolc juhbőrből készül és míg benne van a sikér, a juhszag, addig bátran kifekhet benne a pásztor a hóra is, ha a farkasok ki nem eszik belőle, nem fagy meg benne. A lábbeli a csizma, nagy, rogyósszárú, zsíros bőrből, vastag talppal, belől törekkel kibélelve. A régi pásztorok közül csak a juhász viselt régen oldalgombos, birkabőrből való nadrágot, a rajthuzlit, a gulyás, kondás zsíros bőgatyában, a tőgy jag atyában járt. Ez erős kendervászonból készült, olvasztott faggyúban kifőzték, egész esztendeig lehetett viselni, nem esett bele a féreg. Télen le volt kötve a csizmaszárára. Ha nagyon hideg volt, kettőt vett fel a pásztor, de nadrágot nem húzott. A pásztoring szintén faggyúban itatott kendervászon volt, nyakatlan, a nyakon galanddal kötötték össze. Erre némely pásztor nyakravalót csavart. Az ingre vette fel a bekötőt ; amely kitört szőrös báránybőrből készült. Ujja nem volt, hanem a pásztor a mellére és a hasára terítette, egy galanddal a nyakába vette, másikkal a derekán körül hátul bokrára megkötötte. Erre jött a deríkrevaló, a mellény, aztán az ujjas, a kabát. Végül a juhbőrből készült ködmön vagy bekecs egészítette ki a viseletet ; hetykébb bojtárnál rövid, deríkban vágott, idősebbnél hosszabb, harangalakú aljú. A ködmönt nem gombbal, hanem bőrből csavart pecekkel kapcsolja a vékony hasiból hajtott sujtásos gomblyukba. . A téli fejfedő a göndörszőrü, kisbáránv bőréből készült fekete sipka, amely belől fehér göndörszőrű báránybőrrel van bélelve. A sipka teteje be van ütve, hegyesen a pásztor nem viseli. A túlnyomórészt bőrből álló ruhát a pásztor maga készíti. A juhász kitöri a bundának a bőrt, télen kiszabja, meg is varrja. Volt olyan híres bundavarró juhász, aki egész télen ezzel foglalkozott. Csak a sipkát készíti a szűcs, bár volt olyan juhász is, akinek volt sipkatőkéje magának is, meg tudta varrni. A juhász és a kondás egyébként rövid bundát viselt hat bőrből, mert abban könnyebb a járás. A szűr csak esős időbe való viselet, abból télen kihíjják az embert. A gulyás, juhász szűre ujja be volt kötve vagy varrva, a kondásé ritkán, a kocsisé sohasem. A szűrujjban vitte magával a pásztor a kenyeres, szalonnás-zacskót, acélt, kovát, taplót, dohányt. A telelős-pásztor a jószág mellett hál. Ha volt is kunyhója, ott csak a hemmi-hummit tartotta. Az állás mellett, a karám, akol, hodály kapujában volt egy nagy csomó szalma, itt aludt