Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

198 igásjószágnak adott helyet.

5

3 A debreceni ól éppen az itteni állattenyésztés átmeneti jellegénél fogva még sokat megőrzött abból a jellegéből, amire Bátky Zsigmond mutatott rá.

54 Szerinte az eredetileg nyitott teleitető-építmények, aklok egy sarkát vagy egyik oldalát a ráhalmozott takarmánnyal befedték. így alakult ki a szín. Majd e szín egyik oldalát alacsonyabb fallal vették körül. Később pedig a falas építmény elszakadt az akoltól, karámtól és önálló alakban élt tovább. A debreceni pásztorépítményeknél e feltevést, amit különben Bátky alapos érvekkel támogat, legalább a folyamat második mozzanatától Fig. 9. kép. Disznóól. Debrecen, Bellegelő. nyomon lehet kísérni és igazolni lehet. Egy, a Bánkon ievő marhateleltető-színnek csak három oldalon van fala, padlása nincsen, teteje nyergestető. Ez a szín, az istállóvá fejlődésben már eljutott odáig, hogy az egyik végétől kiindulva a negyedik oldalra is falat húznak, de nem egészen végig, hanem a szín hosszának 1/

3 részéig. Ajtó nincsen még a befalazott részen, hanem szabadon járhat ki-be a jószág. Az elfalazott színrész neve bornyúól, itt van a fiastehenek, kisborjúk állása. A marha itt is kötél nélkül áll még, de a jászolból eszik. Még fejlettebb forma a 4. képen látható akol színje, mert ennek már rendes négy fala van, de a falon hatalmas kapunyílások vannak. Ezek soha sincsennek bezárva, kapu nincs is, csak a nyílása van meg. 5

3 V. ö. dr. Balogh István : Debreceni tanya. 9. és köv. 1. 5

4 Bátkv Zsigmond: NNY. 1932. 1—5. 1. Ethn.-Népélet. 1937. 296. I.