Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén

186 Szerintük az őszölés, vagy a tallójár tatás, augusztusban, szeptemberben kezdődött, aszerint, hogy mikor verték meddőre a fejősnyájakat. Ilyenkor két-három juhász összecimboráskodott, összeverte a nyáját, úgy vettek sort a tarlókon. Itatni a dűlőkben levő közös kutakra jártak, a vedret magukkal vitték, mert a dülőbeli kutakon ez nem volt. A nyájat kora hajnalban elindították, déltájban a melegben összeállították, letanyáztak maguk is, ekkor főztek, ettek és aludtak. Napszállat tájban, mikor már hűvösödni kezdett, újra megindultak és legeltettek sokszor hajnalig. Állandó tanyájuk nem volt, az eleséget, gúnyát két-három tergenyés-szamár vitte utánuk. A nyájakat hagyták nekiterülni, két juhász a két szélén, a harmadik hátul téregette, az eleséges-szamár a nyáj közt ment. Egy szamár a hátán a kutyáknak való esett lódögöt hurcolta. A tergenyés-szamár megterhelésében bizonyos sorrendet tartottak. A szamár hátára először egy rossz bundadarabot terítettek, erre jött a nyereg, a nyeregre alól keresztbe az összehajtogatott bundát fektették, a bundára egyik felől a húsos-, kásásés tésztás-tömlőt, másfelől kenyeres-tömlőt tették. Az egész terhet két takaróbőrrel letakarták, a forgókarikás tergenyés kötéllel, a terliellővel, az egész térit a csacsi hasán átvetve, lekötötték. A juhász csak a szűrt hordta, ennek a bekötött ujjában volt a dohányzacskó, pipa, só, paprika és egyéb készség. A legeltetésnél határt, mesgyét nem ismertek, ezért a gazdák a takarmányt kerttel, árokkal vették körül. Az árkon belől már nem volt szabad bemenni, ez a becsület dolga volt. A gazdák szívesen engedték a földjeiken a jószágtartást, mert ahol meghált a nyáj, trágyájával megtelkesítette a földet. A szoboszlói határban ezért már deszkából való, szekéren hordozható drankát is állítottak össze, amelyben két-három éjszaka meghált a juh, aztán továbbvitték utána. A debreceni határon az őszölés, a tarlójártatás után a juhnyáj vagy visszament a Hortobágyra, vagy a kaszálókban legelt tovább. Demeter-nap után a XVIII. századból eredő szokás szerint a gulyajáróföldek is megszabadultak a juhnyájakFig. 1. kép. Tergenyés szamár. Debrecen.