Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Függelék - Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén
183 A juhászoknak Demeter-nap után megszabadul az egész nyári legelő, nyájaikkal szabadon járhatnak a gulyák és ménesek járásain. 3 0 1818-ban meghatározzák „gulyákat, sertéseket, juhokat Mindszentig szétverni és a tanyák közé hajtani ne legyen szabad". 3 1 Más alkalommal az időjáráshoz igazodik a szántóföldi tartás kezdete. „Míg olyan fagy és hó nem lészen, hogy a juh teljességgel nem élhet, addig a tilalmas helyekhez közelíteni sem merjenek a juhászok." 3 2 Az 1838-ból való rendelkezés meg is mondja, hogyan alakult ki a szántóföldi és kaszálóbeli feleltetés szokása. Ez évben a debreceni gazdák kérik, hogy jószágaikat a kaszálókba hajthassák, mert a nyáron a napszám drágasága miatt nem kaszáltatták le a szénájukat. A tanács azzal a feltétellel engedi meg, hogy jövőre nézve is sértetlenül maradjon az a rendelkezés, mely szerint a juhok, mind a ház után való, mind a kaszálóföldekre csak az elfagyás és a hó leesése után hajtassanak. 3 3 Ismét más, XVIIÎ. századi rendelkezés szerint a határ egy része Mihály-nappal szabadul meg. így 1737-ben a makkoltatás idejét és módját a következőképpen szabályozta a tanács : „Determináltatott, hogy a Nagyerdőn és egyéb erdein és cseréin a n. városnak makkoló sertésektől makkbér exigáltassék, egy sertéstől esztendősig 2 poltura, esztendősön alul pedig egy helyet három fog számláltatni és háromtól szintén két poltura exigáltassék. A nagyerdőre most mindjárt lehet hajtani a a sertéseket, de a ligetek eránt meghirdettessék, senki Szent Mihály-nap előtt oda sertéseket nem hajtson, hogy a kukoricákban károk ne essenek." 3 4 Ezekből az adatokból nyilván kitűnik, legalább is a debreceni határra vonatkoztatva, hogy a XVIII. és XIX. században a jószág rideg módon tartva, az időjárásnak megfelelően változtatja a helyét évenként legalább kétszer. Anélkül, hogy mélyebbre ható következtetést vonnánk le, érdemesnek látjuk idézni Prinz Gyula megfigyelését a kirgizek pásztorkodásáról. „A kirgizek nomádok és félnomádok, többször, de évenként legalább kétszer változtatják lakóhelyüket. A kirgizek jórésze földmíveléssel is foglalkozik, tehát inkább félnomád. Tavasszal beveti földjét, nyájával a nyári legelőre vonul, majd ősszel visszatér aratni és a kislakban kényelmesen kitelel. A jószág csak akkor szorul be, a kislak környékére, mikor a hó ellepi a legelőket." 3 5 Tan. jkv. 1809 : 285. 1. 8 1 Tan. jkv. 1818 : 347. 1. 3 2 Tan. jkv. 1816:571. 1 3 3 Tan. jkv. 1838 : 362. 1. 3 4 Tan. jkv. 1737 : 362. 1. Prinz C'.vula : Néprajzi megfigvi-lések a Tiensánban. Népr. Ért. 1908 : 72. 1.
