Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)

Függelék - Zoltai Lajos: Vázlatok a debreceni régi polgár házatájáról

143 A z Ispotály vályogból, karóból, vesszőből épült házai. Szeretném a magyar művelődéstörténet és magyar néprajzi tudomány munkásainak érdeklődését a tekintetben is kielégíteni : milyen volt hát tulajdonképpen az a debreceni ház, amelyet fából valónak mondanak az összeírások ; milyen formában, mennyiségben és szerkezetben használták az épületfát és a fa mellett micsoda más anyagok szerepeltek még és milyen módon? Azonban e kérdésekre nem találtam kielégítő feleletet a kutatás főforrásánál, a városi levéltárban. Száz meg száz közönséges cívisházra is ráillett volna bizonyosan az a jellemzés, amelyet Meszena Sándor és Mihályházi János esküdt adtak a református ispotály lakóházainak állapotjárói 1787-ben. A városi tanácsnak ugyanis ezt jelentették: A szegények számára rendelt tíz régi ház fala vályogból, karóból és vesszőből épült. A régiség miatt annyira avultak, hogy azokat már igazítani sem lehet. A bennük lévő lakások — mindegyik házban öt família lakott sok gyermekkel — kimondhatatlanul nedvesek, büdösek, levegőtlenek. (Most úgy mondanók : egészségtelenek.)

8 E tanácsnoki jelentésen keresztül látjuk, hogy a debreceni református ispotály házai, bizonyosan általában a debreceni faházak paticsfalúak voltak. Az ilyen falazás úgy készült, hogy vagy a földbe vertek le karókat, vagy talpfa, koszorúfa és ágasfa közé illesztették a karókat, a közöket vesszővel, rőzsével befonták és a fonatot szalmás sárral kétfelől betapasztatták.

9 A legrégibb városi térképek vallomásai a cívisházak alaprajzáról. A debreceni polgári házra jellemző tulajdonságokat kerestem a város belterületének legrégibb térképén is. Gróf Forgács kir. biztos által vezetett birtokrendezéshez készült ez 1771— riak a halandó emberek, a város derék, egyszerű polgárai, de monumentális nagy épületet, az öntudatosan szeretett ősi Kollégiumot veszi körül tiszteletük, ragaszkodásuk, mint a halhatatlan tudományok —, a lelket, a földporából kiemelkedő kultúra templomát." 8 Debr. Ltr Jelentések 1787 : 251. sz. Nemcsak a koldusok, a polgárcsaládok köréből is találunk régi példát, milyen zsúfoltan, milyen egészségtelen viskóban nyomorogtak rokon-családok. A Varga-utcai Balásitelekről Ondrejkovics Ádám szenátor 1756-ban ezt jelentette : Hossza 29-, szélessége 7 öreg lépés. Az utca felől egy sorvadt viskóban laknak : Balási alias Tóth István a feleségével, háromgyermekkel ; Balási György a feleségével, öt gyermekkel. Azontúl öt öreg lépésnyire másik viskóban id. Balási György özvegye Marcsai Ilona és leánya Balási Sára férjével Balog Györggyel és három gvertnekkel. A két Viskóban tehát tizennyolcan szorongtak. (Debr. Ltr Belatio 1756 : 18. sz. a.) V. ö. : Czakó—Bátky : A magyarság néprajza I. 155. 1. Népr. Ért. 1912. évf. Ecsedi: Debr. népi építkezés 162—170. 1.