Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1937 (1938)
Figyelő - A legrégibb debreceni céhlevelek
133 nyílásait. A három épenmaradt nyílás között nincs két egyenlő mélységű. A szabadkai sír említett melléklete tehát gyalu volt és valószínűleg nyílvesszők gyalulására szolgált. Ezek után még azt a kérdést kellene tisztáznunk, mi köze van egymáshoz a szabadkai leletnek és az osztják gyalunak. Fettich Nándor, a népvándorlás korának régész magántanára, levélbeli érdeklődésemre volt szíves értesíteni, hogy a szabadkai sír az avarok korából származik, tehát nem magyar eredetű. Viszont az osztják gyalu sem újabb, török eredetű szerszám az Ob mellékén, hanem a finnugor őskorból származó örökség. Hämäläinen professzor, a helsinkii egyetem néprajzi tanszékének tanára közölte velem, hogy az osztják gyalut a volgai és balti finnek is használják. Feltehető, hogy korábban a magyarok is használták, sőt erdős vidékeinken érdemes volna a nép körében js érdeklődni utána. Az avar emlék még nagyobb történeti múltra vall. Az uralaltáji népcsalád együttélése korában bizonyára ismerte már az íjat, s feltehető, hogy a finnugor népek primitív gyaluját is használta már a nyílvessző gyalulására. így a mai finnugor népek és az avarok egyenes ágon örökölhették a szerszámot. L. G. VI. A legrégibb debreceni céhlevelek. A Déri múzeum birtokában levő céhemlékek legrégibb darabjai a gubacsapók és vargák alább közölt céhlevelei. Ezek országos vonatkozásban is az első ilyennemű írásos emlékeink közé tartoznak. A gubacsapók 1398-ból való céhszabályait tartalmazó oklevél, későbbi, 1440-ből való átírásban maradt fenn. Nehezen olvasható, több helyen, főleg a pergament hajtásán teljesen eltörlődött, ami nagy kár, mert a benne levő magyar szavak olvasása emiatt lehetetlenné és bizonytalanná vált. « így e város és kultúrtörténeti emlék csak töredékesen közölhető. A második oklevelet oklevéltani szempontból nem is nevezhetjük ennek, mert sem aláírás, sem pecsét, tehát a hitelesség legelemibb kritériumai sincsenek meg rajta. írásmódja azonban egyezik enyingi Török János e korbeli más okleveleinek írásával. Az oklevél így is értékes várostörténeti szempontból, sajnos, hogy az a régi levél, amire hivatkozik, ma már nem ismeretes. A közölt oklevél alapján következtetve, ez az elveszett első diploma 1340—50 körül keletkezhetett.
