Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.

51 hol egy teljes napig feküdt még agóniában. Május 19-re virradó hajnal előtt, ugyanazon a tájon, amikor a Hortobágy megszámlálhatatlan pacsirta-tömege ébredni szokott és a fogyó csillagfényben égig-zsongó közös éneklésre emelkedik, kilehelte elfáradt lelkét. Mindössze 51 éves volt. Debrecen város tisztviselői és a Déri Múzeum közösen adtak ki gyászjelentést, melyet az összes vidéki és fővárosi múzeumoknak szétküldöttünk. Megboldogult temetése a város által ajándékozott díszsírhelyen május 21-én délután 4 órakor volt, a Köztemető díszravatalozójából. A temetési szertartást a város tisztikara s a gyászolók ezreinek részvéte mellett, iskolatársa és kedves barátja, Baja Mihály református lelkész végezte. A sírnál búcsúztatót mondott dr. Balogh Sándor kultúrtanácsnok a városi tisztikar, a Déri Múzeum és a Múzeumbarátok Köre ; dr. Pap Károly egyetemi tanár az egyetem, a Tisza István Tudományos Társaság, a Csokonai Kör, a Numizmatikai Társaság és a Kollégiumi Diákszövetség ; dr. Győrffy István budapesti egyetemi tanár a Nemzeti Múzeum és a Néprajzi Társaság s végül Vásáry József főrendiházi tag a Gazdasági Egyesület és barátai nevében. Az ország minden részéből érkezett sürgöny és levélbeli részvétiratokat, a sírkoszorúk szalagjait, halálára és temetésére vonatkozó újságcikkeket összegyűjtve a Déri Múzeum őrzi. Halála az egész országban mély részvétet váltott ki. Elmúlása felett az az érzése volt mindenkinek, ami akkor támad az emberben, ha szemeláttára hatalmas tölgyet földestől csavar ki a vihar, ha a lakóházat felperzseli a villámcsapás vagy az Isten haragja árvizet zúdít arra a gyenge mezőre, melyen annyi verejték hullott egy megelégedett télre számítva. A Déri Múzeum első igazgatójának emlékét tisztelettel és kegyelettel őrizzük ! Tragikus korai elhunytáról az összes helyi és budapesti lapok egy-egy hosszabb cikkben emlékeztek meg. Mindezek még olyan közel állanak hozzánk, hogy meg kell elégednünk a reájok való utalással. Azokon a szerény írásokon felül, melyeket e sorok szerzője, mint az elhunyt igazgató hivatali helyettese és munkatársa adott közre az ő jellemzésére (Búcsúzásunk Ecsedi igazgatónktól, Debrecen, 1936 V. 21., Poros országutak vándora. Apróságok Ecsedi István életéből. Debreceni Újság, 1936 V. 31. Ecsedi István halála évfordulójára. Debreceni Újság 1937 V. 19.), időrendben felemlítjük még a következő jellegzetesebb cikkeket : Török Sándor, Ecsedi István meghalt. Magyarság, 1936 V. 20. — Névtelen, Meggyászoljuk őszinte szívvel Ecsedi Istvánt. Új Magyarság, 1936 V. 20. — Juhász Géza, Ecsedi István. Debr. Független Újság, 1936 V. 21. — Kardos Albert, Ecsedi István a cívistudós. (1885—1936.) Baráti búcsúztató. Debrecen, 1936 V. 24. — Oláh Gábor, Ecsedi