Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.

49' Már az 1935-ös esztendő Ecsedire nézve felette borongós, hideg és kedvezőtlen volt. Sok mindent vártak tőle, amit ő betegsége miatt többé nem teljesíthetett. Nyilvános előadásait,, melyek idegeit szerfelett izgatták, a minimumra csökkentette. Még 1934 őszén Déri Frigyes-emlékünnepélyt kellett volna rendeznie a nagy alapító halálának 10. évfordulóján, azonban elodázta, nem vállalkozott reá. Bizonyos adófizetések miatt még egyháza vezetőivel is voltak zsörtölődései. 1935 április 7-én váratlanul elhalt Káplár Miklós festőművész, kire ő annyit áldozott és aki neki igen bizalmas barátja volt. Nemcsak külsőleg lehetett őket összetéveszteni, de lélekben is teljesen egyek voltak. Ecsedi írótolla és Káplár Miklós mesteri ecsetje között jóformán nem volt semmi különbség. Emennek pusztai tájképei, Ecsedinek néprajzi írásai kiskertbe átültetett, ugyanazon mezei virágnak voltak a szírmai. Az a magatartás, melyet Ecsedi alacsonysorsból felemelkedett barátjával szemben tanúsított és az a síremlék, melyet neki a hajdúböszörményi temetőben állíttatott, a született úrirendnek is mintaképül szolgálhatnának. Alig hantolták el Káplár Miklóst debreceni barátai és tisztelői jelenlétében, április 27-én meghalt Löfkovits Arthur, a városi múzeum alapítója. Ecsedi István bár nem mutatta, senkinek nem mondta, de látszott rajta, hogy ez érdemes férfiú sírja mellett megilletődve gondolt azokra az évekre, küzdelmekre és a világ által már el is feledett eseményekre, milyeneknek hiábavalóságát, egykori fonákságát rendszerint csak egy-egy nyitott sírnál szoktuk belátni. Mikor a táplálkozásról írott munkáját befejezte, nyári szabadságra Ausztriába és Németországba ment, ahelyett, hogy magát kipihenni befeküdt volna egy hortobágyi juhászFig. 23. kép. Káplár Miklós festőművész, Ecsedi igazgató bizalmas barátja. Meghalt 1935 április 7-én. Kunstmaler Miklós Káplár. Direktor Ecsedi's vertrauter Freund. Gest. 7. April 1935. 4