Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.

28 a Ferenc József-rend lovagkeresztjét sajátkezűleg, meleg szavak kíséretében tűzte a mellére, Ecsedi Istvánnak tb. múzeumőrré való kinevezését és muzeumi alkalmazását 400 korona évi tiszteletdíj megadása mellett ajánlotta a városi tanácsnak. Löfkovits Arthur, aki talán akkor állott megtiszteltetésének és közéleti tekintélyének tetőpontján és aki az ambiciózus fiatal Ecsedit az általa alapított múzeumnál, maga is örömmel látta és pártfogolta, munkatársával együtt hogy is gondolhatta volna, hogy a sors háládatlan szeszélye folytán azon a napon önkezével hintette el magját azoknak a keserű óráknak, melyek élete végét oly igen megszomorították. A Déri Múzeum igazgatói állásának betöltésére gondolok 1929-ben. De még könyörtelenebb szeszélye volt a sorsnak, hogy a győztes Ecsedi István alig 13 hónappal élte túl az 1935 április havában elhunyt Löfkovits Arthur igazgatót. De igen érdekes életének, amint az alábbiakból kitűnik, nem ez volt az egyetlen tragikus mozzanata. A városi tanács a múzeumi bizottság előterjesztésére 1911 december 4-i ülésén 20,821—1911. sz. határozatával Ecsedit 1912 január 1-től kezdve 400 korona évi tiszteletdíj mellett tb. múzeumőrré választotta és eskütétellel megbízta a néprajzi osztály gyarapításával és vezetésével. Ugyancsak 1912-ben választották meg a tanítóképzőintézetben rendes tanárnak.

9 Ezzel a törekvő Ecsedi István előtt megnyílott az út vágyainak és terveinek megvalósításához. Mind e jó alkalmat, mind pedig életkörülményei folytán könnyű szerrel megfigyelt és összegyűjtött adatait, tapasztalatait, új és eredeti meglátásait, jóformán a saját énjét, igen ügyesen tudta kihasználni és évről-évre gyarapítani. 1912-től kezdve a világháború kitöréséig egy-egy néprajzi tanulmányt közölt tőle a múzeumi évi Jelentés, melynek ezután egyik hivatalos aláírója. Nyaranta nekifeküdt a Hortobágy tanulmányozásának, feljárásának. Sorsa és élete e munkája közben ajándékozta meg földi örömökkel és boldogsággal. Pásztortanyától-pásztortanyáig vándorolt gyalogszerrel, egy csacsi kíséretében, mely cókmókját és elemózsiáját szállította. Amit látott, amit hallott, mindent feljegyzett, fényképezett. Ilyenkor hőséget-zivatart, éhséget-szomjúságot szívesen elviselt, eltűrt, elszenvedett ; port-röget, sárt-vizet, havat-jeget szívesen gázolt, csak a pusztán lehessen... Azok voltak életének legszebb napjai, melyeket a pusztán töltött el. . . Büszke is volt rá és féltékeny, hogy ezt mindenki tudta róla... A városban templomjáró nemigen volt, de kolompszó mellett a pacsirta dalt Isten igéjeként 9 Ecsedi István tanári működését a református tanítóképzőintézetben egykori igazgatója, dr. Veress István tárgyalja. L. „Debrecen", 1936. VI. 14. sz.-ban megjelent jellemzését s az intézet megfelelő Értesítőjét.