Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Jelentés a Déri múzeum 1936. évi működéséről és állapotáról - Személyi ügyek - Dr. Ecsedi István 1885—1936.

21 Ecsedi István életének és működésének részletes leírását és ismertetését ezen a helyen még lehetetlenség adnunk. Egyrészt annyira közel vagyunk még elmúlásához, hogy az elfogulatlan megítélésnek, bár erre törekedtünk, mégis száz és száz akadálya van, másrészt olyan változatos és eseményekben gazdag emberi élettel állunk szemben, hogy az Évkönyv megszabott terjedelme ezt befogadni úgysem tudná. De fiatalságának korát mégis érintenünk kell. Bizonyos, hogy Ecsedi István serdülő ifjúsága az ezredéves ünnepély korának derült, dicsőségben pirosló ege alatt és a büszke magyar önérzet csillogó pompájában telt el. Ismeretes, hogy a milleniumi nemzeti önérzet felbuzdulása a XX. század első évtizedeinek kultúrtörekvéseit az egész országban olyan lendületbe hozta, hogy az egyre-másra alakuló, erősödő társadalmi- és kultúrintézmények a komoly és lelkes magyar ifjúságnak az érvényesülések igen kedvező lehetőségeit nyújtották. Haszontalan magyar ifjú volt az, aki a millenium nagy Magyarországa határain belül nem tudta megtalálni képességének és hajlamának megfelelő, tisztességes kenyérkereső társadalmi pozícióját. Úgy fejlődött akkor ez az ország, mintha előre sejtette volna, hogy szörnyű veszedelem várakozik reá valahol a világtörténelem színpadának egyik sötét zugában. így Debrecenben is annyi örvendetes esemény közepette mindjárt a század első éveiben, Löfkovits Arthur áldozathozatalával megalakult a városi múzeum, mely a dúsan virágzó általános fejlődés áramában alig hagyta el zsenge gyermekkorát, Zoltai Lajos páratlan buzgalmából már 1910-ben jelentékeny kultúrtényezővé vált. Ez a gyors kifejlődés eredményezte, hogy a város vezetősége már 1910-ben komolyan foglalkozott egy közművelődési ház felépítésével, hogy az örvendetesen megnövekedett kultúrigényeket jobban és megfelelő formában kielégíthesse. Természetes, hogy e nemes törekvés szolgálatában a múzeum vezetőjének a munkaköre is egyre szélesedett. Az újabb és újabb szerzések, ajándékozások, hagyományozások, mint pl. a Thalyrelikviák is, mint adminisztrációs és tudományos feladatok egyetlen szakember munkaerejét kezdték felülmúlni. Ezért már 1909-ben Debreczeni István hittanhallgató, 1910-ben pedig Széki Ákos kir. főügyészségi irodatiszt állottak csekély honorárium fejében Zoltai múzeumőr segítségére. Azonban ezek a kisegítő ideiglenes munkaerők állandó múzeumi alkalmaztatásra maguk sem gondoltak. Ezért a múzeum igazgatósága egy olyan fiatalembert keresett, aki a régész és historikus Zoltai Lajos mellett, főképpen a néprajzi anyag gyűjtését és az osztály vezetését végezné el. Ebben az időtájban került haza a szegedi főgimnáziumból a 26 éves dr. Ecsedi István, akire Zoltai Lajos hívta fel az ille-