Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)

Függelék - Balogh István: A debreceni tanya

150 mellett a ménes, majd nem sokkal később a gulya, amelyek azóta állandóan ott legelnek.

1

3 A tanácsi jegyzőkönyvek más adatot is tartalmaznak a szántóföldekre nézve. Ugyanis ahol a földmívelés megkezdődött, onnan a pásztorkodásnak ki kellett szorulnia. „A vetéseken és egyéb tilalmas földeken igen nagy károkat tévén a juhok és egyéb marhák, végeztetik, hogy mindenféle marha a szabad nyomásra hajtassék kemény büntetés alatt."

1

4 A tilalmak nemcsak ekkor, hanem a következő században is megújulnak, bár a XVIII. században a szántóföldi szállásokon teleltető építmények nagy számmal vannak. A legelőül szolgáló területeken viszont a szántás-vetés tilos, mint azt a szoboszlói és debreceni határper egyességlevele is tanúsítja. ,,Az a darab föld a régi törvénylevelek szerint köznyomás legyen, vassal egyik rész se élje."

1

5 Ugyané egyességlevélben már állandó pásztorszállások is feltűnnek, mert az egyesség másik fele azt rendeli, hogy „egyik fél a másiknak földjét ne járja, istállóját, fáját ne pusztítsa, szénáját ne hordja". Mihelyt a XVIII. század elején a viszonyok nyugodtabbá lesznek, a szántóföldeken is mindenütt feltűnnek a szállások. Alig zajlik le a Rákóczi-felkelés, amely utoljára nyugtalanította a város életét, már kimondja a tanács, hogy „minden utca magának közönséges szállásnak helyet keressen". De ugyané rendelkezés második pontja azt is kimondja, hogy „minden ember a disznait hajtsa ki a Hortobágy mellé".

1

6 A földmíves-szállások tehát a meglevő földközösség ellenére a XVIII. század elején megvannak. E szállások csak másodsorban szolgálták az állattenyésztést, míg a század közepére a gazdasági élet változása be nem következik Debrecenben. A jószágtartás, amely eddig néhány gazdag tőzsér foglalkozása volt, lassanként általánossá lesz. Azonban az alakja megváltozik ekkorra, mert a földmívelés kiegészítő részévé válik, mint napjainkban. A szilaj pásztorkodásból rideg marhatartás lesz, télre a jószág bekerül a tanyák közé, de csak a leghidegebb időre. Erzsébet—Katalin-naptól legkésőbb Gergely-napig (nov. 18., 25—márc. 12.). Ez idő alatt takarmányt kap, vagy szabad vackon, vagy akolban él, de mikor megzsendül a fü a legelőn, megkezdődik a kiverés. A földközösség ekkor van virágjában és mégis a hétéven1

3 U. ott. 1699. 459 1., 461 1., 466 1., 476 1. 1

4 U. ott 1699. 395 1. 1

5 Különböző tartalmú iratok. 1700. szept. 17. 590. sz. Az Álomszeg nevű földön a Kösélyszeg mellett, akik eddig szántottak, instálván, resolváltatott, hogy ebben az esztendőben a lágy szántás megengedtetik nekiek, hogy mindazonáltal tovább ne szántsák, hanem nyomásban maradjon. Tan. jkv. 1701. 81 1. 1

6 Tanácsi jkv. 1715. 582 1.