Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)
Függelék - Balogh István: A debreceni tanya
147 messzebb eső pusztarészek. A földmíves szállások épületei elsősorban a földmívelést és nem az állattenyésztést szolgálják. A XVIII. században ez a jellegük még jobban kidomborodik, úgy, hogy a század közepén a város körül elterülő szántóföldekről a jószágtartás egészen kiszorul, e puszták teljes egészükben szántóföldek lesznek. 2 Debrecenben hasonló a helyzet, mint Kecskeméten, azonban egészen más oknál fogva. Itt a XVIII. században elevenen meglevő földközösség ellenére már nyomok vannak arra, hogy a szántóföldeken szállások, tanyák keletkeztek és ezek földmíves tanyák, nem ideiglenes jellegű pásztorszállások. Az állattenyésztés e század közepéig a város lakosságának nem legfőbb gazdálkodási módja, a földmívelés is csak ekkor tájban kezd elsőbbségre jutni. De ekkorra már a földmívelést szolgáló határrészeken mindenütt ott vannak a földmíves tanyák. A tanyák egyúttal időszakos jószágtartó helyek, mert ekkorra megváltozik a pásztorkodás formája is, a szilajpásztorkodás helyébe a rideg tartás lép. A pásztor különben is mindenben ellene van a földmíves érdekeinek, úgy hogy a szántóföldeken csak rövid ideig élhet a jószág a földmívelés sérelme nélkül. Mikor pedig a XVIII. században oda szorult, akkor már a földmívelésnek kiegészítő része volt, és nem kizárólagos gazdálkodási forma. A határt, hogy mikor lesz a pásztorszállásból földmíves tanya, élesen megvonni nem lehet. Meghatározásul talán az szolgálhatna, hogy a pásztor, vagy pedig a földmívelő tölt-e több időt az állandó lakásul szolgáló helyen? Ha a pásztor tartózkodik- ott hosszabb ideig, nagyon valószínű, hogy inkább a maga szükségleteinek megfelelően rendezkedik be. Mivel azonban még a XVIII. század pásztora is sokkal kevésbbé volt helyhez kötve, mint a mai rideg pásztor, állandóbb jellegű építményeket nem igen emelt. Viszont a földmíves tanyának pedig éppen az állandóság a jellegzetes vonása. Legfeljebb arról lehet szó, hogy egyik gazdasági forma szorítja a másikat, az alacsonyabbfokú pásztorkodás átadja helyét a magasabb földmívelésnek. De kínálkozik egy más út is a kérdés eldöntéséhez, és ez éppen Debrecen határának településföldrajzi vizsgálata. A régebbi, XVIII. század közepén keletkezett katonai célú térképeken is, a mai részletes lapokon is — bár kissé elmosódva —, a település magvául szolgáló várost egymástól jól elhatárolható koncentrikus településformák veszik körül. Az első kör a város körül elterülő kertségek öve, a középponttól átlag 3 km. távolságig. Ezek már a XVII. században 2 l)r. Papp László : A kecskeméti tanyatelepülés kialakulása. Szeged. 1936. 93—91 1. 10*
